A Magyar Rovartani Társaság az idén rendhagyó módon egyetlen bogárcsalád, a futóbogarak fajai közül állít jelölteket az Év rovara címre: a szegélyes futrinka, az aranyos bábrabló és a bőrfutrinka száll versenybe.
A futóbogarak (Carabidae) az egyik legfajgazdagabb bogárcsalád, melynek hazánkban is több mint 500 képviselője akad, világszerte pedig csaknem százszor (!) ennyi. Változatos birodalom ez, ahová színpompás és meghökkentő alakú-méretű fajok tartoznak, bár a mérsékelt övben inkább egyszínű feketés és kis vagy közepes méretű fajok élnek. Jelentőségük természetvédelmi és növényvédelmi szempontból sem elhanyagolható. Nem utolsó sorban pedig azért esett rájuk a választás, mert az Év rovara 15 éves történetében még jelölt sem volt ebből a fontos családból. Először ismerkedjünk meg ezzel a családdal, amelybe mindhárom jelölt tartozik.
Futóbogarak (Carabidae)
A futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a bogarak rendjén belül a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjének legnagyobb családját alkotják. Változatosságuknak és jó alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a sarkvidékek kivételével minden élőhelyen megtalálhatók, és általában nagy egyedszámban vannak jelen. A világon több mint 40.000 fajuk ismert, ebből 2.700 él Európában, Magyarországon 536 fajt ismerünk, ezzel hazánkban a negyedik legfajgazdagabb bogárcsaládként tartjuk számon. Természetvédelmi szempontból is fontos csoport, a bogarak között a legtöbb védett faj közülük kerül ki (2 fokozottan védett és 55 védett).
Nevüknek megfelelően gyorsan mozgó állatok, méretük, színezetük, testalkatuk igen változatos. A hazai fajok közül a legkisebb alig éri el a 2 millimétert, a legnagyobb pedig a 40 mm-t is meghaladhatja. A szénfeketétől a szalmasárgán át a többé-kevésbé színjátszó kékeszöld-rezes ércfényűig sokféle színezetű forma akad közöttük, míg testalakjuk többnyire hosszúkás, ritkábban tömzsi, esetleg ovális. Vannak éjszaka és nappal aktív fajok, az éjszakaiak általában nagyobbak, barnásak vagy feketék, míg a nappaliak gyakran élénk színűek, fémfényűek, esetleg irizálók. A legtöbb faj tavasszal vagy ősszel gyakori, az aktivitási csúcsuk rendszerint egybeesik a szaporodási időszakkal. A futóbogarak zöme röpképes, kisebb részüknek a hártyás szárnya csökevényes, vagy teljesen hiányzik.
A családba tartozó fajok jórészt a talajszinten kialakult bogár-együttesek meghatározó elemei. Minden élőhelynek megvan a maga sajátos futóbogár-együttese. A faj- és egyedszám tekintetében az egyes élőhelytípusok jelentősen eltérhetnek egymástól.
A futóbogarak jórészt ragadozók, élő állatokat zsákmányolnak, de nem kis mértékben dögöt és növényi táplálékot is fogyasztanak. A futóbogarak, mint predátorok a kártevők szabályozásában fontos szerepet játszanak. A magevő fajoknak pedig a biológiai gyomszabályozásban lehet szerepük (Harpalus- és Amara-fajok).
Sok futóbogár meglehetősen szűk tűrésű, a környezeti tényezők megváltozására és az antropogén hatásokra is érzékenyen reagálnak, ezért indikátor szervezetekként is jól használhatók. Mivel talajcsapdákkal (talajba süllyesztett poharakkal) jól gyűjthetők, a minták statisztikailag feldolgozhatók, összehasonlíthatók, így az ökológiai vizsgálatok fontos alanyai. Használják őket a környezetszennyezés kimutatására, az élőhelyek természetvédelmi szempontú osztályozására, az erdőtalajok tápanyagszint-jellemzésére, valamint az erdők korának becslésére is.
Három jellegzetes faj verseng az Év rovara címért: az Óriás, a Hernyóölő és a Rejtőzködő szépség.
Egy rövid indoklás az elnevezésekről: A négy centiméter feletti méretével a bőrfutrinka (Carabus coriaceus) a legnagyobb futóbogár hazánkban, az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) nemcsak bábokat, hanem hernyókat is rabol és jelentősen gyéríti őket, a szegélyes futrinkát (Carabus marginalis) sokáig csak a Barcsi borókás területéről ismertük, az utóbbi évtizedekben fedeztük fel, hogy ez a szép bogár a Dunántúl számos más homokvidékén is előfordul.
Ismerd meg részletesen a három jelöltet, és szavazz december 6-a éjfélig a 2027-es év rovarára:
