Pénteken reggel mutatkoztak be a médiának a Budapesti Állatkert ázsiai vadkutya kölykei, illetve egy manul, azaz pusztai macska kölyök is. A bemutató apropója, hogy a kéthónapos apróságokat az állatkerti szakembereknek kézbe kellett venniük az ilyenkor szokásos protokoll elvégzéséhez. Mindegyik állatnak megállapították a nemét és lemérték a súlyát, kombinált védőoltást és féreghajtó pasztát kaptak, illetve az előírásoknak megfelelően egyedi azonosító chipet is.

A pusztai macska kölyök hímnek bizonyult, súlya pontosan 750 gramm. Az öt ázsiai vadkutya közül hármat nősténynek, kettőt hímnek találtak a szakemberek. Súlyuk a mérlegelésnél kiegyenlített volt, a legkisebb 3,4, a legnagyobb 3,6 kg-ot nyomott. A kisállatok, bár a „macerának” természetesen nem örültek, hiszen nem tudják, hogy ez az ő egészségük védelmét szolgálja, aránylag békésen tűrték a szükséges műveletek elvégzését.

A vadkutya kölykök már nevet is kaptak: Hanga, Hedvig és Hilda, illetve Henrik és Hunor lett a nevük. Azért mind H-betűs, mert a vadkutyáknál az azonos évben születetteknek egy ideje azonos kezdőbetűjű neveket adnak az Állatkert dolgozói, és most épp a H betűnél járnak. A pusztai macska kölyök viszont egyelőre még nem kapott nevet, erre ugyanis szavazást fog hirdetni az Állatkert.

A pusztai macska (Otocolobus manul) a mongol eredetű manul néven is ismert világszerte, illetve az angol elnevezés (Pallas’s cat) után Pallas-macskának is szokták nevezni Peter Simon Pallas német származású, de pályafutása jelentős részében a cári Oroszországban élt természettudós tiszteletére. A pusztai macska Belső-Ázsia pusztaságainak lakója, Oroszországtól Nepálig, illetve Irántól Kínáig. Kiválóan alkalmazkodott a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, például különleges, hőszigetelő bundájával, amely a legsűrűbb az összes emlősállat között. Amíg az emberi hajas fejbőrön 120-200 körüli hajszál van négyzetszentiméterenként, a manulnak ugyanekkora felületen 8000 szőrszála van.

Az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) ugyancsak őshonos Oroszországban, Mongóliában és Kínában is, de elterjedési területe egészen Dél-Indiáig, illetve délkeleten Jáváig tart. Ez azt jelenti, hogy a trópusi, szubtrópusi, de a hűvösebb mérsékelt éghajlaton, sőt a hegyvidékeken is jól boldogul. Ez a veszélyeztetett faj dhole – magyarosan dól – néven is ismert: ez az elnevezés a dél-indiai kannada nyelv szókészletéből származik, és Rudyard Kipling angol író híres novellagyűjteménye, A dzsungel könyve nyomán terjedt el nemzetközi műveltségszóként.

Mindkét fajra igaz, hogy az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tenyészprogramot működtet annak érdekében, hogy a természetvédelmi célú állatkerti szaporításukat nemzetközi szinten összehangolják. A Budapesti Állatkert is részese ezeknek a programoknak. Az ázsiai vadkutyák tartása bő két évtizedes múltra tekint vissza, és kezdettől fogva rendszeresen szaporodtak. Pusztai macskákat 13 éve tartanak Budapesten, és náluk sem ez az első szaporítási eredmény, bár a legutóbbiak négy éve születtek.