Egy kollaboráns együttműködés, és az így szerzett tapasztalatok alapján létrejövő cikksorozat ötödik része olvasható az alábbi bekezdésekben. Ez a kooperáció egy Kertpedagógia képzésben lévő gyógypedagógus kolléganő és jómagam, a korai fejlesztés területén aktívan dolgozó szakember között jött létre. A közös projektünk alapjául az a gondolat szolgált, hogy a kertpedagógia tudásanyagát hogyan tudnánk minél hasznosabban és hatékonyabban használni és alkalmazni a komplex korai fejlesztés területén. Egy hatékony brainstorming után végül egy négy alkalmas kirándulássorozatot álmodtunk meg Szeged, és annak vonzáskörzetében elérhető – és tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető -, a tematikáinkhoz illeszkedő (pl.: Vértó – bogárhotel, Zápor-tó – madáretető) külső helyszíneken. Ezekhez az élményközpontúra tervezett alkalmakhoz kapcsolódva, a fejlesztésre hozzám járó családoknál – különösen a csoportos fejlesztéseken –  a projekt módszert segítségül hívva, egy megalapozó és előkészítő, illetve egy elmélyítő, lezáró munkafolyamattal kereteztem a megtervezett tudásanyag minél hatékonyabb feldolgozását, átadását a korai fejlesztésben részesülő gyermekeknél. A lentebb olvasható írásom ezen a nyomvonalon haladva – korábban a Beporzók napja (03. 10.), illetve a Föld napja (04. 22.) témában – a harmadik, Madarak és fák napja tematika alapján megvalósított ötlet- és tapasztalatcsomagot hivatott röviden bemutatni a kedves olvasónak.

Mielőtt rátérnék a (gyógy)pedagógiai szempontból releváns, gyakorlatban megvalósult tevékenységek és ötletek bemutatására, fontosnak tartom megemlíteni ennek az együttműködésnek a hátországát, miszerint az Odú Központ vezetősége nagyon befogadó módon állt ehhez az ötlethez, szakmailag szabad kezet és teret adva ennek a projektnek a minél sikeresebb megvalósulásához. A másik fontos tényező, amit szeretnék kiemelni, az a családok, a szülők jelenléte, szemlélete, bizalma és együttműködése a tevékenységek és ötletek megvalósulása iránt. Ezúton is köszönjük és köszönöm nekik ezt az elköteleződést és az aktív részvételt!

Emlékeztetőként pár gondolatot engedjenek meg a korai fejlesztésről, és azokról a szemléletekről, módszerekről, amelyek a szakmai munkámat leginkább formálták és formálják. Az Odú Központ Pedagógiai Szakszolgálati Intézménybe szakorvosi javaslattal, illetve a szakértői bizottság által kiállított szakértői vélemény alapján (SNI – sajátos nevelési igény, korai gondozott) lesznek jogosultak a gyerekek a térítésmentes ellátásra. Az intézmény óvodába lépésig tudja biztosítani a fejlesztést a családok számára. Az ellátott atipikus fejlődésmenetű gyermekek készség- és képességprofilja nagyon változatos képet mutat, így a differenciálásra minden kolléga nagy hangsúlyt feketet. Munkám során a fentebb már említett projekt módszeren túl, a reformpedagógia egyes elemei, a tematikus alapokra helyezett és a lehető legtöbb modalitást egyszerre bevonó eszközkészlet, óraszervezés és vezetés a jellemző. Folyamatosan törekszem az indirekt tapasztalatszerzés, valamint az élményalapú, játékosan elsajátítható funkcionális tudás átadására. A gyermekek és a szakemberek aktív jelenlétén túl a szülők szerepe is kulcsfontosságú a fejlesztő folyamatban.

A „korais” korosztályt tekintve a Madarak és fák napja (május 10.) volt eddig a legkevésbé elvont – és a tudásanyagot tekintve – módosítást legkevésbé igénylő téma. Konkrét, és jól megfogható pedagógiai anyagot tudtam erre a projektre felépíteni. Személyes megélésem ezzel kapcsolatban, hogy az eddigi 10 éves pályafutásom alatt ilyen témában még nem vezettem foglalkozásokat, viszont nagyon motiválóan hatott rám, szívesen és lelkesen készültem ezekre az órákra. A gyerekek és a szülők visszajelzései alapján is elmondható, hogy érdemes ezeket a témákat máskor is elővenni, mindenki szerette valamennyit.

Az általam vezetett kiscsoportos alkalmak 90 percet ölelnek fel, és a létszám a törvényi szabályozás alapján 6 főben van maximalizálva. Minden gyermek általában egy hozzátartozó személlyel van jelen. Ezek az órák részben strukturáltak és keretes szerkezetűek: köszönőkör – közös játéktevékenység körben ülve – akadálypálya – komplex szenzoros fejlesztés – kézműves tevékenység – foglalkozás lezárása és elköszönés (ezekről a korábbi írásaimban már részletesebben olvashattak).

Ezután a bevezető után a következőkben a Madarak és fák napja apropójából, a gyakorlatban megvalósult tevékenységek leírásáé lesz a főszerep.

A ráhangolódó foglalkozás alkalmával – mivel ezen a napon az időjárás is kegyes volt hozzánk – kint az udvaron kezdtük meg a téma feldolgozását. Egy élethű kinézetű és nagyságú, tollakkal borított cinegét adtunk körbe, amely a köszönőkör végén „rászállt” egy faágra. Ezzel a bevezetéssel nemcsak a téma, hanem már a témához legjobban illeszkedő két érzet is bevezetésre került: toll, fa. Ezután a szülők segítségével a gyerekek ágakat, kérgeket, illetve zöld leveleket kellett, hogy keressenek az udvaron, amelyeket a foglalkozás végi kézműves tevékenység alkalmával használtak fel.

A Kisvakond csoport minden tagja – nem túlzok, ha azt írom – imádja a meséket. A „nagy” létszámra és a körben lévő elhelyezkedésre való tekintettel, valamint, hogy a közös figyelmi helyzet megtartott maradjon (korai fejlesztésben ez rendszerint kihívást jelent), illetve a gyermekek egyénileg is be tudják fogadni a történetet (a legtöbb esetben az akusztikus információkat nehezebb befogadni és feldolgozni, mint a vizuálisokat), a meséket a beépített interaktív elemeken (pl.: közbe iktatott dalok, mondókák, hangszeres effektek és a szupraszegmentális eszközök) túl úgy biztosítom a számukra, hogy A/3-as méretűre készítem el a mesék képanyagát. Ezen az előkészítő foglalkozáson egy lefordított francia gyerekkönyv (Les Éditions du Ricochet- À l’abri du saule: Chloé du Colombier) volt a segítségemre, amely témájában (pl.: kacsákról szól), szóanyagában és képanyagában (pl.: végig jelen van egy híd és egy sziget a tó közepén az illusztrációban) tökéletesen illeszkedett a Zápor-tóhoz történő kirándulás megalapozásához. A szerencse úgy alakította, hogy erre a foglalkozásra egy nagy méretű fakéreg is a birtokomba jutott, amit paravánként alkalmaztam a meseolvasás során. Mivel a fakéreg friss volt, a szaglás modalitást is hozzá tudtam kapcsolni ehhez a tevékenységhez.

A közös figyelmi helyzet, a szocio-kommunikáció és az egymásra való odafigyelés fejlesztése kapcsán, egy, az újrahasznosítás jegyében (nagy méretű doboz, gurigák) általam készített tavaszi „erdőnek” kellett a „lombjait” (zöld labdák) a helyükre illeszteniük, úgy, hogy előtte a lombokat kibontják egy-egy barna, háztartási csomagolópapírból. Egyéni munkavégzéssel egy kreációt hoztunk létre közösen a gyermekekkel, ahol fontos cél volt, hogy vigyázzanak a társaik által feltett labdákra és ne akadályozzák egymást.

A foglalkozás tárgyát és a színeket összehangolva az akadálypálya megépítésénél arra törekedtem, hogy egy erdőt idézzen meg. Ezt a zöld és a barna színek kombinálásával, valamint a fa mintázatok vizuális biztosításával, illetve az ehhez tartozó érzetek talpon történő megtapasztaltatásával igyekeztem elérni. Az Odú Központ gazdag nagymozgásos eszközparkjából kifejezetten a fából készült elemek használatára törekedtem. A fát több minőségben és formában is használtam (pl.: kisebb-nagyobb méretű lapos faszeletek, fahengerek).

A foglalkozásra tervezett komplex kognitív játékok fókuszában, a vizuális figyelmet- és észlelést fejlesztő játékok tekintetében, szintén a zöld és a barna árnyalatai domináltak, illetve a témával kapcsolatos minták, formák (pl.: levélminták/formák, fa erezete stb.). Továbbá a Madarak és fák napja kapcsán a Magyarország erdeiben előforduló madarak képeivel, árnyképeivel, valamint a madárgondozáshoz kapcsolódó ábrákkal (pl.: kukac, mag, madáretető, madáritató stb.) dolgoztam. A hallási figyelem és differenciálás vonatkozásában a jól elkülöníthető madárhangokat (pl.: kacsa hápogása, bagoly huhogása, kakukk éneke, gólya kelepelése stb.) és a fa megmunkálásával kapcsolatos (pl.: fűrészelés, favágás, faág eltörése stb.) hangeffektekkel dolgoztam. A szegmentálás tekintetében a fa részeinek (törzs, lomb, ág, levél) a tudatosítása, illetve a madarak testrészeinek (pl.: csőr, szárny) differenciálása is cél volt. Az aktív- és passzív szókincsbővítés, a környezeti nevelés és a természetpedagógiai tartalom tekintetében a fentebb említett szóanyagon túl a madarak élőhelyével kapcsolatos szavak is előkerültek, pl.: „fészek”, „odú”, „tojás”, „költ”, „repül”, stb.

A bevezető foglalkozás központi eleme, illetve anyaga a fa volt, így adott volt, hogy a szenzoros tálak tiszta faforgáccsal legyenek megtöltve erre az alkalomra. A taktilis érzeteken túl itt is bekapcsolható volt az orr, mint érzékszerv. A forgácsban a fával és ezzel a témakörrel kapcsolatos tárgyak voltak elrejtve (pl.: fű, fa, bokor, különböző hosszúságú és vastagságú fahengerek és faszeletek).

A tevékenység közben megtalált elemekkel kreatív alkotói folyamatok indultak el a szülők segítségével. A kézműves tevékenység keretbe helyezte a bevezető foglalkozást, miszerint az óra elején összegyűjtött természet adta anyagokból egy-egy fát alkottak meg a gyerekek a szülők segítségével. Ebben az esetben a ragasztás technikáját használtuk. A kézműves tevékenységnél is fontosnak tartottam, hogy természetes anyagokkal dolgozzunk, illetve ezzel a tevékenységgel is a komplex szemléletet követve (pl.: forma, színek, rész-egész viszony, taktilis érzetek, illatok stb.) nyomatékosítottam az eddig átadott ismereteket.

A lezáró óra köszöntését egy nagy fakéreggel indítottuk, amely megtestesítette a multimodalitást (szaglás, tapintás, látás), illetve a korábban tapasztaltak ismétlését is magával hozta. A kéreg a mérete okán nagyon motiválóan hatott a gyerekekre. A már megtörtént madárles fókuszú kirándulás után, Madarak és fák napja témához illeszkedően, egy fecskéről szóló mesét vittem a gyerekeknek, a Montessori: megismerem a világot – Első könyvem sorozat könyvei közül a Fecske születik címűt. A fecske vonalat követve Weöres Sándor: Eresz alól fecskefia című megzenésített versét használtam, ahol a mozgás-beszéd összerendezése mellett, a ritmust és a hangerőváltásokat is gyakoroltuk, csak fából készült hangszerek segítségével. Ezen az órán hangsúlyt kaptak a madáreleségek is: madáreleség keverékből kellett csipesszel kiszedegetni a „kukacokat”, illetve egy átlátszó üvegben különböző magok közül lehetett forgatással, rázással megtalálni a tematikus szóanyag alapján elbújtatott figurákat. A korábbi kirándulásról hozott élmény alapú tudásra építve (pl.: a kiránduláson láttunk kacsákat, gémet) egy vízi élővilágot ábrázoló nagy méretű kép segítségével valósítottam meg a tematikus szókincs ismétlését. Az akadálypályában szintén ismétlő jelleggel, egy ügyességi játék keretében csatoltam vissza a fészekrakásra, illetve a tojás jelentőségére a madarak esetében: egy kanálban kellett a tojást eljuttatni a „fészekbe”.

Egy nagy faág is beépítésre került ebbe a pályába, amely a vizuális hasonlóságok felismerésén túl (kicsi-nagy, világoszöld-sötétzöld, levelek szélének a mintázata) szintén egy ügyességi feladatot testesített meg: rá kellett akasztani a leveleket. Ezen a foglalkozáson a szenzoros részben a másik tematikus elemmel, a madártollal ismerkedtek a gyerekek. A tollak közé különböző madárfigurákat rejtettem el. A tollakkal történő játék közben a gyermekek különböző testrészeinek megcirógatásával, a testrészek megnevezésének gyakorlásán túl, a testtudat és testséma fejlesztésére is lehetőség adódott. Ezen a foglalkozáson hangsúlyt kaptak a fúvó gyakorlatok is, amelynek egyik kiváló eszköze a madártoll, ennek egy logopédus szemszögéből nagy előnye a sikerélmény biztosítása kapcsán, hogy már nagyon enyhe levegőárammal is meg lehet mozdítani.

A szívemnek kedvessé vált projekt volt ez a harmadik, a Madarak és fák napja tematikájú sorozatunk. Számomra a fejlesztő szemlélet tükrében, a sok természetközeli élményen, tudáson és tapasztalaton túl, indirekten belecsempészve megtörtént a minket körülvevő élővilág sokszínűségére való tiszta rácsodálkozás.

Kiemelném, hogy ezzel a projekttel – már ennél a fiatal és különleges bánásmódot igénylő korosztálynál is – egy lágyan formáló szemléletet alakító tevékenységsorozat egyik eleme valósult meg, a természet szeretetére, a környezetvédelem fontosságára, valamint a környezeti nevelés hangsúlyozására való tekintettel egyaránt.

Közös kirándulásaink lassan a végéhez közelednek, utolsó állomásunk a szegedi Füvészkert lepkeháza lesz.

Kiss Márta gyógypedagógus logopédus