Ez a keresési forma a köztudatban jellemzően a fegyveres erők, illetve a különböző mentő egységek által végzett kereső munkaként jelenik meg, mint például kábítószer, robbanóanyag, illetve élő vagy halott személyek felkutatása. Ezek mellett azonban számos egyéb helyen is alkalmazhatók kutyák, akár az egészségügyben különböző betegségek korai felismerésében vagy a természetvédelem terén például egy adott faj monitorozása során.

Az előző, nyomkövetésről szóló részben tárgyalt egyedi szaggal ellentétben itt a kutyának nem egy meghatározott élőlényt vagy tárgyat kell megkeresnie, hanem minden olyan szagforrást jeleznie kell, amire célirányosan képezzük. Az emberkeresési példánál maradva, a nyomkövetés során egy bizonyos ember kizárólagosan rá jellemző egyedi szagát mutatjuk be a kutyának, aki a munkája során ezt a szagot követi. A légszimatos kereső munka során nem mutatunk be szagmintát a kutyának, ez esetben az a feladata, hogy a keresési területen bármilyen embertől származó szagra reagáljon, illetve ennek segítségével keresse meg a szag forrásaként ott tartózkodó személyt.             

A levegőben lévő részecskék természetesen ez esetben is ki vannak téve a különböző környezeti tényezőknek, viszont, ha ilyen kereső munkát végzünk, dönthetünk arról, hogy a meghatározott területet milyen irányból, milyen szisztéma alapján kutassuk át a kutyával. A levegő mozgását figyelembe véve lehetőségünk van a kutyát széllel szemben dolgoztatni, kutyavezetőként ezzel tudjuk segíteni a munkáját, hogy a szag forrását akár nagyobb távolságból is érzékelhesse. Erős hátszél esetén megtörténhet az, hogy a kutya el is halad a szagforrás mellett és csak szélirányba kerülve tudja „visszadolgozni” magát.

Szárazföldi területek átvizsgálása mellett kutyával lehetőségünk van különböző vizes területek (mocsár, tó, folyó, stb.), illetve épületek vagy akár járművek átvizsgálására is. Természetesen a speciális alkalmazási területekre külön is kell tréningezni a kutyát, ugyanúgy, ahogy magunkat is, hogy minél magabiztosan mozogjunk, dolgozzunk az adott szituációban. 

A keresett célszaggal általában úgy ismertetjük meg a kutyát, hogy azt társítjuk egy számára kedves játékkal, például, ha a labdája mellé többször ugyanolyan teafiltert helyezünk, akkor néhány tréning után már akkor is várja a labdáját, ha csak a teafilter jelenlétét érzi. A célszag megismertetését célszerű a képzés végére hagyni, mert ha a jelzés vagy a stílus kialakítása során bármilyen elkerülhetetlen, kellemetlen élmény éri a kutyát, azt még véletlenül se kösse össze a célszaggal.

Az alapképzést követően is szükséges a folyamatos, ellenőrzött körülmények között végrehajtott tréningek beiktatása is a munkánkba, aminek célja egyrészt az célszag irányába mutatott viselkedés ellenőrzése, másrészt a meglévő tudás fenntartása.

A szimatmunkák alapjainak megismerését követően a folytatásban a különböző szakterületen dolgozó munkakutyákról olvashatnak.