A 19 éve zajló, nyaranta 8-9 turnusban megtartott nyári napközis táborban a paraszti önellátó életmód és a természet szoros kapcsolatát, összefüggéseit fedezik fel és élik meg a – sokszor városi panelból érkező – gyerekek, de természetesen minden táborvezető párosnál más megközelítésben. Az idei első turnus (június 30-július 4 között) a MERÍTS ZÖLD ENERGIÁT! címet viselte.
A héten tomboló kánikulában a valahai Magtár (manapság kiállító helye, de a nyár folyamán a tábori bázishely) hűvösében pihentek, alkottak, játszottak a táborlakók, miután a szabad területen, és a tájegységi kiállításokban árnyéktól-árnyékig (mint a legelésző nyáj) felfedezték a nap témájának megfelelő helyszíneket, használati tárgyakat, szokásokat. A különféle természetes energiaforrások mindennapokban betöltött fontosságát maguk is megtapasztalták, miközben kamatoztatták rátermettségüket, alkalmazkodó képességüket, és eddigi ismereteiket is a kicsit humoros kifejezésekkel fémjelzett napokon.
06.30. hétfő – NAPLOPÓK
A Skanzenen kívül ered a Sztaravoda patak, aminek forrásvidéke, és az ott még csak csörgedező csermely minden táborunk egyik kedvelt helyszíne, hiszen az óriási gesztenye és tölgyfák árnyékában, a hűs vízben keresgélve a legelevenebb gyerek is talál magának felfedezni valót. Az első, ismerkedő napon mi is felkerestük.
A legalapvetőbb eledel a kenyér, amit a vándorok „hamuba’ sült cipó” formájában még a népmesékben is magukkal visznek. Ehhez a gyerekek a kovászmagot közösen morzsolták, majd a Napon kiterítve megszárították, végül haza vitték, hogy az otthoni kenyeret, vagy kelt tésztát ezzel keltsék majd életre. A zöldségeket maguk tisztították, darabolták (késsel), és terítették ki a Napra, illetve másik részét lesózták. Mi más ez, ha nem hétköznapi biológia és fizika?
A nap végére rácsodálkozhattak, hogy a szárítás folyamán, mennyire megcsappant a mennyiségük, illetve a só hatására mennyi vizet eresztettek. A Nap erejét a kovászos uborka készítésekor is megtapasztalták; a kaporral, fokhagymával ízesített, kenyérdarabokkal kelesztett uborkát a tábort záró ünnepi ebéd rántott húsához fogyasztottuk el. Péter-Pál után 1 nappal az aratókorsó titkát is megfejtették, hogy miért marad benne hideg a víz még a tűző Napon is.
07.01. kedd – SZORGOS MÉHEK
A Méhek a vonaton című magyar népmesét a bogaraktól rettegő mai gyerekek nem találták olyan viccesnek. Viszont a méhek természetben betöltött fontos szerepével mindnyájan tisztában vannak.
Jártunkban, keltünkben, és a Cselédházudvarán gyógynövényeket gyűjtöttünk, amikből otthon a legtöbben aromás vizet készítettek áztatással, a tanultak szerint. A hőségben a levendulás, mentás és rozmaringos „testpermet” is nagy sikert aratott. A méhek „szemével” feltérképezték a vadon és a kiskertben élő mézelő növényeket, majd Micimackó módjára az akác, málna, gesztenye mézet, no meg a propoliszt és a virágport meg is kóstolták. Az ebéd utáni Mézesváros címűmese a méhek társadalmát a méhcsaládok életén keresztül ismertette meg. A méhviasz lapokból göngyölt különféle alakú gyertyák és a méhviasz szobrok illatos, látványos eredményét büszkén vitték haza hátizsákjukban.
07.02. szerda – SZÉLTOLÓK
Az üdítő szellő aznap kedvünkre játszott, mert a huzatos áthajtós csűr előtti gabonacséplés után a szelelésbe is besegített. A legszembeötlőbb épület az Alföldön a szélmalom, amit már első nap megcsodáltunk. A Vámosoroszi szárazmalomban viszont az állati erő jelentősége is világossá vált.
A különféle magvakból Hamupipőke módjára válogatták ki alkotásukhoz a legszebbeket. A minden napos fonás és gyöngyfűzés mellett így a terményképet is tarsolyukba tehették.
07.03. csütörtök – VÍZVÁLASZTÓ
A közel 40 fokos hőségben szerencsés választásnak bizonyult a víz témája. A Köveskáli mosónál rongyszőnyeget súroltak nagy buzgalommal teknőben, hamulúgos, lágy vízben, majd friss vízzel kisulykolták belőle azt. Délutánra a forró kőtámfalra terítve már meg is száradt a szőnyeg. Az agyagpadlók praktikus „díszítése”, a vizesnyolcas is minden kéz alól kirajzolódott, közben a ceglédi kannában szorgosan hordták a vizet az egyre nagyobb állóképességű gyerekek. A Nyirádi vízimalom adott végül felüdülési lehetőséget, ahol a búzát kézi malommal maguk is megőrölték a gyerekek, majd a szitálás közben rájöttek, mi is az a korpa, a finomliszt, vagy a gríz. A kattogó, zakatoló, fröcskölő szerkezet működése lenyűgözte a kis molnár inasokat. E legforróbb napon nem kis riadalmat keltett, amikor fekete füstöt vettek észre a múzeum Erdély tájegysége fölött. A Nap bebizonyította, milyen pusztító is tud lenni. A száraz tarló a múzeumon kívül meggyulladt, de a kollégák, majd a tűzoltók gyors reakciójának köszönhetően nem lett nagyobb baj belőle, nem esett kár a régi épületekben. A frissen vágott, még nedves fűzfavesszőből mindenki elkészítette a „gúzsszúróját”, ami kedvelt ügyességi játék volt már 100 éve is.
07.05. péntek – MEG KELL A BÚZÁNAK ÉRNI
Ahogy az aratáshoz is szükség van a héten körüljárt őselemekre, úgy a hét végére a gyerekek is sok próbatételen estek át, így eljött az idő, hogy „kenyeres pajtásai” legyenek egymásnak. Vándortarisznyájukba tehették a közösen készített hamuba’ sült lángost. A krumplis kenyérlángost megdagasztották, kelesztették, megformázták, és kemencében megsütötték, majd hazamenetelkor szüleikkel, testvéreikkel is megosztották. Körülrajzolt talpuk alaprajzára a gyűjtögetett szirmokat, növényi részeket egyedileg felragasztották, az így megalkotott „törpe öko-lábnyom” szép, maradandó emlékeztetője a tábornak.
Szilágyi Angelika és Kustánné Hegyi Füstös Ilona az augusztus 11-15 közötti héten várja a FÉSZEKRAKÁS-FÉSZEKHAGYÁS című táborukba is a „fiókákat” a szentendrei Skanzenben.
