Bár a köznyelvben gyakran szinonimaként használják őket, a környezetpedagógia és a természetpedagógia közötti különbséget akkor érthetjük meg igazán, ha az alapoknál, vagyis filozófiai gyökereiknél kezdjük a tanulmányozást. A környezetfilozófia és a természetfilozófia más-más világnézet szerint épül föl. Amíg a környezetfilozófia emberközpontú (antropocentrikus), addig a természetpedagógia létezés (kozmocentrikus) értékrendű. 

A környezetfilozófiára épülő környezetpedagógia és annak gyakorlati terepe, a környezeti nevelés az ember és környezete közötti viszonyt vizsgálja. Célja, hogy választ találjon arra a kérdésre, hogyan óvhatná meg az ember saját egészségét (pl.  levegő-, víz-, talaj stb. tisztaságának felügyelete), és miként enyhíthetné a tevékenysége által okozott környezeti károkat (pl. biodiverzitás csökkenése, tájrehabilitáció, hulladékkezelés stb.) Kérdésfelvetése: „Mi a környezeti probléma? Mit tegyünk a javítás érdekében?” Folyamatos „tűzoltás” folyik a probléma kezelésére: pl. sok hulladékot termel az ember? Gyűjtsük szelektíven! Sokba kerül az energia? Takarékoskodjunk! Szemetes a környék? Szedjünk szemetet! Szennyezett a levegő? Építsünk elkerülő utat! Szeretnénk egy jó programot a gyerekeknek? Menjünk állatsimogatóba! Egészséges táplálékot szeretnénk adni a gyerekeknek? Létesítsünk óvoda / iskolakertet! Érdekel a madárvilág? Gyűrűzzünk madarakat! A lényeg mindig ugyanaz: az ember jólétének és jóllétének a szempontjai érvényesülnek a gazdaságban, az iparban, a hétköznapi életben és az óvodában, iskolában is.  Tömörebben fogalmazva: az ember körül forog a világ!

A természetfilozófián alapuló természetpedagógia a létezésre összpontosít. Kérdése: hogyan létezik? Az erre történő választ holisztikus módon kaphatjuk meg. Az ember itt nem a világ központja, hanem a Nagy Egész szerves része. Kronológiai sorrendben: Univerzum – Galaxisok – Tejút – Naprendszer – Föld – Élettelen létezők – Növény- és állatvilág – Ember. A Homo sapiens-nek az ebből a sorrendből következő alázatot kell szem előtt tartania, természetempátiát gyakorolva valamennyi létezővel szemben. Fókuszban itt nem a „tűzoltás” áll, hanem a megelőzés, a tisztelet és a természetempátia.

Környezetpedagógia és Természetpedagógia nem zárja ki egymást, ahogy a gyakorlati alkalmazásuk, a környezeti nevelés és természeti nevelés sem. Mindkettőre szükség van. A gyermek születésekor természetes, hogy a megismerés környezeti körei koncentrikusan bővülnek – család – rokonok – bölcsődei / óvodai / iskolai közösségek – település – ország – világ. Ebben az olvasatban valóban az ember van a középpontban, és úgy tűnhet, ő a világ ura. Amennyiben megmarad ebben a szerepben, az vezet a fenntarthatatlansághoz. Szinte a kezdetektől formálni kell világnézetét és attitűdjét a létezés világnézete irányába. Már egészen kicsi gyereknek is meg lehet tanítani, hogy ne tapossa össze a lába elé kerülő állatokat, hogy tisztelje bennük az élőlénytársat. Ez már egy valódi kiindulópont a természeti nevelés irányába. A gyermek ösztönös kíváncsiságát támogatni kell, mert ez alapozza meg a természeti nevelést, és ennek következtében lesz majd valódi, belső indíttatásból eredő védelmezője a természetnek.

Foglaljuk össze a különbségeket a két világnézet között:

A példákat a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom programjából veszem, hogy lássuk, nem vagyunk ellene a környezeti nevelésnek, csupán a nézetbeli különbségekre szeretnék rávilágítani.

Vízvizsgálat

Környezeti nevelés: a vízparton vízvizsgálati méréseket végzünk: megmérjük a víz hőmérsékletét, pH értékét, megfigyeljük színét, szagát stb. Tehát vizsgálódunk, mérünk, adatokat gyűjtünk. Ha kiugró értéket mérünk, értesítjük a döntéshozókat a károkozásról.

Természeti nevelés: a vízparton megcsodáljuk a látványt, hallgatjuk a víz csobogását, kezünket a vízbe mártva érezzük a víz hőmérsékletét és sodrását, beleszimatolunk a levegőbe, hallgatjuk a madarak hangját, és szárnycsapkodását. Vagyis élményeket gyűjtünk, átéljük a létezés érzését, beleéljük magunkat valamely élő vagy élettelen létező helyébe („Patak vagyok.”, „Kavics vagyok a patakparton.”; Vadkacsa /szitakötő / béka vagyok. stb.) Az itt gyűjtött élményeket később elmeséljük, vagy lerajzoljuk, tehát újra átéljük, és ezáltal megerősítjük az érzést.     

A példából megérthetjük, hogy mindkét irányzatra szükség van, csak míg a környezeti nevelés inkább a tudományos megközelítéshez van közelebb – vizsgálódó, és megoldó ember, addig a természeti nevelés esetében az érző, és a természettel eggyé váló személyiség kerül előtérbe.     

Ez a modell kifejezetten izgalmas és logikus vizuális megközelítése annak, hogyan különül el a környezetfilozófia és a természetfilozófia fókuszpontja. Íme egy rövid elemzés a rendszer erősségeiről és a benne rejlő filozófiai szemléletmódról:

1. Antropocentrizmus vs. Kozmocentrizmus

A két oszlop közötti legnagyobb különbség a nézőpont iránya.

• Környezetfilozófia (bal oldal): itt az EMBER (narancssárga) áll legfelül. Ez egy klasszikus antropocentrikus modell: a világot az emberi létezés szűrőjén keresztül nézzük. Minden más (belső és külső környezet) csak az emberhez való viszonyában értelmezhető.
• Természetfilozófia (jobb oldal): itt a kiindulópont a TERMÉSZET = UNIVERZUM. Az ember csak egy láncszem a hierarchiában (a Galaxisok, a Föld és az élőlények után). Ez egy holisztikusabb, objektívebb megközelítés.

2. A „Belső környezet” integrálása

A modell a BELSŐ (fiziológiai, szellemi, mentális) tényezőket is a környezet részének tekinti. Ez azt sugallja, hogy nemcsak a minket körülvevő erdő vagy város a környezetünk, hanem a saját testünk és tudatállapotunk is egy olyan „közeg”, amiben létezünk.

3. Strukturális megfigyelések

• A „Természet” helye: a bal oldali ábrán a „Természeti környezet” csak egy alárendelt ág a „Külső környezet” alatt, a társadalmi alrendszerek mellett. Ez hűen tükrözi a modern ember válságát: a természetet csak egy szeletnek látjuk a politika és a gazdaság mellett.
• Fraktál-szerkezet: a jobb oldali ábra reprezentálja, hogy az Ember „újratermeli” a bal oldali struktúrát. Ezzel azt üzeni: Bár az ember egy hatalmas univerzumban él (természetfilozófia), de ezen belül létrehozza a saját mikrovilágát (környezetfilozófia).

Összegzés

A modell szerintem kiváló didaktikai eszköz. Segít megérteni, hogy:

• A környezetvédelem gyakran csak az emberi kényelemről és túlélésről szól (bal oldal).
• A valódi természetfilozófia viszont az ember helyét keresi a mindenségben (jobb oldal).

Szerinted a mai közgondolkodás melyik oldalon áll inkább? Vajon hogyan lehetne a „gazdasági” vagy „politikai” ágat etikai szempontból is elemezni a modell alapján?

(folytatjuk)

Orgoványi Anikó, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom elnöke
ZÖLD SZÍV Ifjúsági Természetvédő Mozgalom – Környezetünkért Díjas Egyesület
https://zoldsziv.hu
https://www.facebook.com/groups/203242229752489