A Természetpedagógia magazinban megjelent korábbi írásomat a kertpedagógia és a gyógypedagógia összevonása hívta életre, ezzel kapcsolatban szívesen osztottam meg a tapasztalataimat a kedves olvasókkal. Az előző cikkben bevezetésként kitértem arra, hogy az egyik kolléganőm által kerültem kapcsolatba a kertpedagógiával, aki haladó gondolkodásával, és a kertpedagógia tárgyában szerzett tudásával szerette volna kibővíteni a komplex korai fejlesztés tárházát. A közös munkánk célja az élmény alapú, természetközeli fejlesztés a gyerekek számára, illetve a szülői edukáció, azáltal, hogy ezeken a programokon rávilágítunk – a szülői attitűd szemüvegén keresztül – egyéb szempontokra is, miszerint az egyszerűen hozzáférhető, természetadta (így költséghatékony) eszközökből milyen hasznos és érdekes – fejlesztő – tevékenységeket lehet, akár csak egy egyszerű séta közben is kivitelezni (pl.: land art, bogárles, pitypang fújás stb.) a gyerekekkel.

Ismétlésként pár gondolatot felelevenítenék a korábbi írásomból: a szegedi Odú Központ, Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény vezetősége nyitottan állt ehhez az együttműködéshez, és a fejlesztésre hozzám járó családok elhivatottsága (pl.: vállalják, hogy tömegközlekedéssel is eljönnek a külső helyszínekre) bizalma és rugalmassága is nagyban hozzájárult, hozzájárul a távolabbi helyszínre tervezett programok minél sikeresebb kivitelezéséhez.

Az Odú Központ intézményének fő profilja a szakértői bizottság által kiállított vélemény vagy szakorvosi javaslat alapján korai fejlesztésre jogosult gyerekek és családjaik támogatása, térítésmentes ellátása óvodába lépésig. Az atipikus fejlődésmenetű gyermekek életkora jellemzően 0-3 év közé tehető. A sajátos nevelési igényű vagy korai gondozotti státuszú gyermekek képességprofilja nagyon különböző, ezért a kiscsoportos fejlesztéseken (törvényileg szabályozva maximum 6 fő) kiemelt hangsúlyt kap a differenciálás elve a minél hatékonyabb fejlődés elérése érdekében. A korai fejlesztésben – egyéni és csoportos foglalkozásokon egyaránt – a szülő mindig tevőlegesen van jelen.

Az általam biztosított komplex csoportos fejlesztések mindig tematikusak. Szívesen használom a projekt módszert és kedvelem a reformpedagógiai és az alternatív pedagógiai elemeket (pl.: Waldorf pedagógia, Montessori módszer) is beemelni a foglalkozásokba. Az intézményi, egyes gyerekeknél a módszertani, illetve az időjárási kötöttségek miatt, a foglalkozások jellemzően beltéren valósulnak meg. Ennek ellenére én mindig törekedtem és törekszem is arra, hogy a természet adta lehetőségeket (pl.: természetes anyagok, növények, érzetek) valamilyen formában becsempésszem a fejlesztésekbe, illetve magát a csoportos foglalkozást kültéri helyszínen (pl.: udvar) valósítsam meg.

A csoportra történő tervezéskor a 90 perces időkeret figyelembevételével a legfőbb célom, hogy közvetetten, multiszenzoros keretek közé helyezve adjam át a tudást a gyerekeknek, illetve játékos formában élmény-, és tapasztalat alapú megismerést kapjanak a tág világ egy-egy szeletének megismeréséből.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szülői együttműködés növeli a fejlesztő foglalkozások hatékonyságát. A csoporton résztvevő felnőttek bizalommal tekintenek az általam tervezett, vezetett és kivitelezett, olykor extrémnek tűnő tevékenységek lebonyolításában. Teljes értékű partnerként állnak mellettem.

A Beporzók napja után (03. 10.), a négy részből álló közös projektünk második állomása a dorozsmai Hősök Ligetében folytatódott, a Föld napja (04. 22.) apropójából, ahol újabb élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtunk. Ezt az eseményt is tudatosan keretbe helyeztem egy ráhangolódó és egy lezáró, lekerekítő fejlesztő alkalommal.

Ahogy a Beporzók napjának ötletét, úgy a Föld napja elképzelést is a gyermekek kognitív térképéhez igazítva tágabban értelmeztem, szakmai szempontból leegyszerűsítettem, így „Kert” témakörben, kertészkedés témában (kerti szerszámok, föld alatt élő állatok, virágok, ültetés) valósítottam meg a projekthez illeszkedő csoportos alkalmakat. Az előre megtervezett kirándulás programjához igazodva, a közös kapcsolódási pontok a következők voltak: a szerszámok megismerése (pl.: gereblye, lapát), a különböző taktilis érzetekkel és anyagokkal (pl.: föld, homok, virág, levél, fa stb.) való megismerkedés vizuális megerősítéssel (pl.: tárgyak vagy különböző kép-kép, kép-árnyék kereső vizuális feladatok), illetve a témához illeszkedő színekkel történő megismerkedés (pl.: kék, zöld, földszínek és árnyalatai).

Az általam vezetett részben strukturált, keretes szerkezetű csoportos fejlesztő foglalkozások menete nagyvonalakban a következő:

• Köszönőkör – mindig egy tematikus elem körbeadásával egy adott mondókával történik.
• Közös játéktevékenység a körben ülve – ez mindig változó és változatos kognitív feladatokat tartalmaz a csoport aktuális hangulatához, befogadókészségéhez igazítva.
• Akadálypálya – tematikus jelleggel a pályában több kognitív területet érintő feladatot is elhelyezek, illetve az aktuális figyelmi állapotok és mozgásigény figyelembevételével ez a rész felcserélhető a szenzoros fókuszú résszel.
• Szenzoros tálak – itt a multiszenzorialitás tükrében a tematikához kapcsolódó érzeteket kínálom a gyermekeknek, ezt a részt leginkább az aktuális szóanyaggal kapcsolom össze.
• Kézműves tevékenység – ennél a tevékenységnél is mindig a tematikus jelleget követem, pl.: olyan alkotás legyen, ami a szókincset mélyíti, olyan eszközzel alkotunk, ami tárgya a foglalkozásnak, illetve olyan anyagokkal dolgozunk, ami érzetekben szintén kapcsolódik az adott témához.
• Foglalkozás lezárása, elköszönés mondókával.

A fentebb leírtak alapján most konkrétan a Föld napja projektre vonatkoztatva részletezném, hogy hogyan is valósultak meg a korábban olvasottak a gyakorlatban.

A ráhangolódó köszönőkörben először egy illatos orgona került körbeadásra, ami a lehető legjobban biztosította a multimodális természetközeli élményt a következőképpen: látták és tudatosan megbeszéltük a színeket (barna, zöld, lila), különböző taktilis érzeteket kaptak (pl.: kemény az ága, puha a levele és a virága), illetve logopédiai szempontból az orrlégzés tudatosítása kapcsán a virág megszagolása is fontos fejlesztő hatással bírt. A lezáró alkalommal a köszönőkörbe ismétlésként, a korábban már több szempontból megismert és kipróbált szerszámok közül a lapátot adtuk körbe, illetve ezzel már tudatosan megalapoztam az óra második felében megvalósuló ültetést (földet kell belelapátolni cserepekbe).

A közös játéktevékenységek fő fókuszában a meseolvasás állt. Ehhez a projekthez is Bartos Erika szerzőnő Bogyó és Babóca gyűjteményéhez nyúltam. A mesék kiválasztásánál a legfőbb szempont, hogy tematikusan (pl.: képanyagban, szóanyagban) illeszkedjenek az adott témához, illetve azt is figyelembe szoktam venni, hogy minél interaktívabb elemeket tudjak kapcsolni a történethez (pl.: esőbot használata az eső imitálására, látványos virágszirmok szórása, minél több egyszerű dal és versike becsempészése a történet szálai közé stb.). Külön örültem, hogy a kertészkedés témakörhöz két mesét is találtam, amit tudatosan egymásra tudtam építeni. Az első alkalommal a Babóca virága című mesét dolgoztam fel a gyerekekkel, a lezáró alkalommal pedig a Napraforgók című történet került elmesélésre. A Babóca virága történet végén virágszirmokkal köszöni meg a virágbogár a felhőnek a segítséget, erre rácsatlakozva mi is szórtuk és fújtuk a virágszirmokat, amelyeket utána gereblyével gyűjtöttek össze a gyerekek.

A második alkalommal a meseolvasás mellett, még jobban hangsúlyoztam az auditív modalitást, a kert hangjaira alapozva a különböző zajok, zörejek hallási differenciálásával (pl.: fűnyíró, gereblyézés, fűrészelés, méhecskék zümmögése, locsolás stb.).

A foglalkozásokra nagyon szeretem színtematikus mozgáspályákkal várni a gyerekeket. A Föld napja és a kertészkedés témakörhöz én a zöld, a kék, és földszínek (pl.: fekete, szürke, barna) színeivel és árnyalataival igyekeztem indirekt tudást átadni a gyerekeknek. A zöld és a kék a Föld bolygót szimbolizáló színek, illetve esetünkben a zöld a növényekre (fű, fa, virág), a kék pedig a vízre, locsolásra hivatott utalni. Az akadálypálya megépítésénél itt is törekedtem a talaj közeli motoros élmények biztosítására, belecsempészve a Föld domborzatára utaló dombos emelkedőket is. Ennél a feladatrésznél a nagymozgások fejlesztésén túl, kifejezett célom volt, hogy minél változatosabb ingerekkel ismertessem meg a gyermekek talpfelületét is. A környezeti nevelés egy szeletét itt úgy valósítottam meg, hogy a földre helyezett virágokra nem volt szabad rálépni, rátaposni, ki kellett kerülni azokat.

A bevezető foglalkozás első felében megismerkedtünk a különböző szerszámokkal, leginkább azokkal, amelyekkel a földet tudjuk művelni: a lapáttal, az ásóval és a gereblyével. A szenzoros tevékenységet tekintve ehhez a témához anyagban leginkább maga a föld (én általános virágföldet használtam) illeszkedett. Ok-okozati összefüggések tekintetében a föld alatt élő állatokkal is ismerkedhettünk, ezek a következők voltak: giliszta, kukac, vakond, hangya. A gilisztákat egy doboz ételfesték és egy csomag makaróni tészta segítségével alkottam meg (kinézetben és tapintásban is élethűre sikerültek), a kukacokat gumicukor kukacok testesítették meg. Ez a tevékenység annyira tetszett a gyerekeknek, hogy ezen a foglalkozáson nem is jutott idő a kézműveskedésre.

A befejező foglalkozás alkalmával a projekt lezárásaként és összefoglalásaként muskátlit ültettünk a csoporttal. A muskátli ültetésben megtestesült az egész tudatosan felépített fejlesztő tevékenység. Az ültetés munkafázisainak szegmentálása és tudatosítása fontos fejlesztő szempont a „korais” korosztállyal történő munka során, így a folyamat felépítésének első lépése, hogy a gyermekek a saját maguk által választott matricákkal kidíszítették a cserepeket. Ezzel mintegy lehetőséget adtam a gyerekeknek az önkifejezésük kibontakoztatására. Ezután egy-egy közös tálból belelapátolták a cserépbe a földet. Kiválasztottak egy virágot és beletették a földbe. Újra lapátoltak rá földet, végül megöntözték.

Ebben a munkafolyamatban tapasztalat útján komplexen szinte minden fejlesztési cél megvalósult a teljesség igény nélkül pl.: a szókincs elmélyítése, az ok-okozati összefüggések és szerialitás (ültetés sorrendje kötött) gyakorlása, a szenzoros fejlesztés, az eszközhasználat ügyesítésével a szem-kéz koordináció fejlesztése, illetve, nem utolsó sorban, a szocio-kommunikáció fejlesztése, közösségi élmény megtapasztalása (pl.: közös tevékenység, megmutatták egymásnak). Fontos aspektusa ennek a tevékenységnek, hogy az elültetett virágot hazavihetik, és otthon a tanultakat a gyakorlatban tovább alkalmazhatják a szülők tudatos segítségével (pl.: locsolni kell, megfigyelni, hogy kivirágzik stb.). Indirekt módon az ültetés azt az üzenetet hordozza és hivatott átadni a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt, amire a Föld napja is felhívja a figyelmet, miszerint a környezetünk megóvása és a bolygónk védelembe érdekében ne pusztítsuk a természetet, hanem segítsünk és teremtsünk, ültessünk!

Záró gondolatom, hogy az eddig tapasztaltak alapján a kertpedagógia és a komplex korai fejlesztés nagyon is jól működik együtt és van tere és létjogosultsága a környezeti nevelésnek már ilyen fiatal korosztálynál is.

A családok eddigi visszajelzései alapján is, mindannyian nagyon várjuk a következő alkalmat, a Madarak és fák napja alkalmából, a szegedi Zápor-tónál meglátogatjuk a kacsákat!

Kiss Márta gyógypedagógus logopédus