Mi történik, amikor a kertpedagógia és a gyógypedagógia találkozik? A válasz, az élmény alapú, természetközeli fejlesztés. Balogh-Oláh Eszter kolléganőm fejéből pattant ki az az újító szellemű ötlet, aki a Kertpedagógia képzés egyik lelkes résztvevője, hogy az ott tanultakat próbáljuk meg összekapcsolni a komplex korai fejlesztéssel. Szívesen vetettem bele magam az együttműködésbe, mert a kertpedagógia szemléletei hozzám is közel állnak, illetve az én személyem vezette és formálta csoportos foglalkozáson hihetetlenül nyitott szülő, és gyerekcsapattal van szerencsém együtt dolgozni. Az Eszterrel közös munkánknak zöld utat adott a szegedi Odú Központ, Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény vezetősége, illetve ezt a projektet egy megnyert pályázat is támogatja, melynek a végén szintén a fent említett szemlélet tükrében egy szenzoros ösvény megvalósulása lesz a cél.

A korai fejlesztésben különböző képességprofilú (sajátos nevelési igényű és korai gondozotti státuszú), eltérő fejlődésmenetű gyerekekkel dolgozunk együtt. Az ellátott gyerekek életkora jellemzően 0-3 év között van. Egy csoporton belül sem homogén az összetétele a résztvevőknek, így a differenciálás állandó jellegű. Jellemzően ezek a kiscsoportos foglalkozások beltéren zajlanak, törvényi szabályozás szerint maximum 6 fővel működnek, úgy, hogy a fejlesztéseken a szülő is mindig aktívan jelen van, így a szülő edukáció is része a munkánknak.

Komplex és tematikus fejlesztő munkám során három fő csapásvonal mentén dolgozom: multimodális tapasztalatszerzés, indirekt módon történő fejlesztés és élményalapú tevékenységek biztosítása a gyerekek képességprofiljainak figyelembevételével.

Eddigi pályafutásom során már a korábbi években is törekedtem arra, hogy a beltéri csoportos foglalkozásokat kivigyem a természetbe, illetve az időjárás és a hozzáállás függvényében a természetet, amennyire csak lehet, bevigyem a foglalkozásokra. Tapasztalataim alapján ebben az életkorban is mélyebben elmélyülő tudást ad, ha több, 2-3 alkalommal dolgozzuk fel ugyanazt a témát, ily módon a projektmódszer közel áll a szívemhez.

Az Eszter által megálmodott koncepcióhoz a fentebb leírtak alapján tudtam kapcsolódni. Eszter a projektek állomásait egytől egyig kültéri megvalósulással tervezte, élménypedagógiai kirándulások címszó alatt. Szakmailag megalapozottnak gondoltam, hogy az élménypedagógiai sétát keretbe helyezzem, megalapozzam, illetve lezárjam a csoportos alkalmakon is.

A közös projekt első témája a Beporzók napja volt, ennek a kirándulásnak a Vértó és annak környéke adott otthont. Az esemény középpontjában a katicák álltak, esetünkben repültek. A beporzók koncepciójának megértése ennek a korosztálynak elég elvont és nehezen megfogható téma, így a könnyebb befogadhatóság kedvéért leegyszerűsítettem a bogarak témakörön belül, a katica témára.

A megtervezett esemény főbb aspektusai, amihez kapcsolódtam a foglalkozások megtervezésekor: a katicák megfigyelése és kiengedése a természetbe, a távcsővel történő bogárkeresés, a rovarhotel készítése, valamint a közösségi élmény tudatosítása voltak. A foglalkozásaim időkerete 90 perc, és részben strukturált menet jellemzi.

Bevezető foglalkozás menete:

• Köszönőkör kint az udvaron

• Természet adta „díszek” gyűjtése az udvaron

• Meseolvasás (Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Buborékok c. mese)

• Szenzoros tálak – bogarak keresése fűből és fából

• Akadálypálya

• Távcső készítés, melyekkel a kiránduláson fogják keresni a bogarakat

• Elköszönő mondóka

Lezáró foglalkozás menete:

• Köszönőkör a teremben

• Közös foglalkoztatás keretein belül tudásanyagot ismétlő kognitív játékok:
– Formabeillesztő játékkal szókincsbővítés bogarak témában
– Színegyeztetés katicákkal és levelekkel
– Méretek tudatosítása katicákkal
– Közös óriás pöttyös katica készítése egyensúlyozó tölcsérből

• Akadálypálya

• Közös kézműves tevékenység – rét festése, és katicák felragasztása

• Elköszönő mondóka

Mindig keretes szerkezetűek a foglalkozások. Megérkezést követően egy köszönőkörrel indítunk és egy elköszönő mondókával zárjuk a csoportos fejlesztést, itt mindig ugyanazt a dalt használom. A köszönőkörben körbeadott tárgy már az aznapi téma felvezetésére szolgál, ami ebben az esetben a katica volt, mindkét foglalkozáson. Ilyenkor törekszem arra, hogy a valóságnak megfelelő méretű tárgyakat adjak körbe, ahol az adott állat, tárgy jellemzőit már meg lehet figyelni. A katica esetében a szókincs tekintetében a piros, fekete színek megnevezésére irányult a hangsúly, valamint a pöttyös jelző megismerésére, használatára, illetve a pici/kicsi/apró jelzők jelentésének a nyomatékosítása is cél volt. A bevezető foglalkozáson a köszönőkört kint, az udvaron tettük meg, mert utána az udvaron gyűjteniük kellett különböző „díszeket” a természetből (pl.: fű, virágok, termések, ágak stb.), amit a foglalkozás második felében történő távcső készítéshez használtak majd fel. Az elkészült távcsöveket hazavitték és javaslatot kaptak arra, hogy a közös sétáik alkalmával használják és keressenek vele bogarakat.

A bogarak témakörhöz adta magát a gondolat, hogy a sokszínű Bogyó és Babóca repertoárból olvassak egy mesét a gyerekeknek. A választásom azért erre a mesére esett, mert könnyen interaktívvá tudtam tenni a mesét úgy, hogy közben szemléltetés és figyelemfelhívás céljával én is fújtam buborékot a gyerekeknek, illetve kifejezetten a sárga katica áll a történet középpontjában, amit később színegyeztetés gyakorlásához (piros-sárga katicák differenciálása, szétválogatása) is fel tudtam használni.

A csoportos foglalkozások lényeges eleme a „szenzoros tál” vagy „szenzoros doboz”. Nagyon kedvelem ezt a típusú foglalkoztatást, mert indirekten gyakorol pozitív hatást több fejlesztési területen (pl.: spontán beszéd, figyelem, társas interakció; szókincsbővítés; taktilis-; kinesztetikus tapasztalatszerzés stb.). A multiszenzoros szemlélet figyelembevételével ennél a feladatnál is törekedtem a témához legjobban illő és minél természetesebb anyagok közé elrejteni (pl.: biztonságos, különböző vastagságú és méretű fa rudak és szeletek, fű) a tematikus szóanyagot megtestesítő műanyag bogarakat. Ennél a feladatnál a spontán játéktevékenységen van a hangsúly (pl.: út vagy ház – rovarhotel – készítése a fa elemek felhasználásával), illetve itt nagyobb szerepet kap a szülői segítségnyújtás a pedagógiai céljaim megvalósításához.

Mindkét foglalkozás estében törekedtem az úgynevezett színtematikus pálya megépítésére. Ebben az esetben, ez azt jelenti, hogy mivel a bogarak, a katicák a természetben leginkább a földön, a talajon, a fűben, a „zöldben” találhatóak meg, az intézményben rendelkezésemre álló mozgásos elemek közül a zöld szín nyomatékos használatával egy rétet, füves mezőt szerettem volna megjeleníteni a gyerekeknek. Az akadálypályában a színeken kívül itt is fontos szerepet kap a szenzoros fejlesztés, míg a fentebb említett „szenzoros dobozba” kézzel nyúlnak bele a gyerekek, addig a pályában nagyobb hangsúlyt kap, hogy a talpak aktív – a témához illő – ingerekkel találkozzanak. Ehhez a tematikához legjobban illő érzet a fű, illetve a szúrósabb érzetek. További szempont volt, még, hogy talaj közeli mozgásos élményt kapjanak, így törekedtem arra, hogy minél több ’mászós’, ’sétálós’ részt kelljen teljesíteniük a gyerekeknek, mert a bogarak nagy része mászik.

A környezeti nevelést úgy csempésztem bele a foglalkozásba, hogy a földre lehelyezett lépőköveken úgy volt szabad végigsétálni, hogy a katicákra nem volt szabad rálépni, nehogy eltapossák őket. A bogarak másik része repülni is tud, amelyet a foglalkozáson jellemzően a fúvó gyakorlatok keretein belül valósítottam meg.

A lezáró foglalkozás legfőbb célja az eddig megszerzett tudás-, és élményanyag átismétlése (pl.: színek, méretek, szókincs, érzetek stb.) volt a különböző típusú fejlesztő feladatokkal, úgy hogy ezek a tevékenységek, amennyire csak lehet közösen, közös figyelmi helyzetben (nem külön, egyénileg) valósuljanak meg. Célom volt a közösségi élmény minél szélesebb körű megtapasztalása, ezért választottam egy kollektíven elkészíthető, kifejező, szemléltető és látványos kézműves munkát a foglalkozás és a projekt lezárásaként, amely végül kikerült a terem falára.

A következő projekt, április 22. a Föld napja, irány a Liget!

Kiss Márta gyógypedagógus logopédus