A beporzók napjához kapcsolódó kirándulásunkról már korábban olvashatott az érdeklődő itt a Természetpedagógia magazinban, mely a „Szenzoros kert az Odúban – közös élmények a fejlődés szolgálatában” pályázati forrásból valósult meg, ez volt a négy kirándulásból álló sorozat első része. Cikkünkben most a második kirándulásról számolunk be. A projekt végére elkészül állatbarát tanösvényünk és egy Kneipp-ösvény, az egyes elemek a kirándulásokhoz kapcsoltan bővülnek, mindig kicsit szépül és épül az intézmény udvara. A szegedi Odú Központba 0-3 éves életkorú eltérő fejlődésmenetű még nem óvodás gyermekek és családjaik járnak komplex korai fejlesztésre heti rendszerességgel, ambulánsan (csak a foglalkozás idejére jönnek az intézménybe) egyéni, illetve kiscsoportos formában.

A lelkes családokkal természetismereti sétát tettünk, most a külvárosban a dorozsmai Hősök ligetét fedeztük fel, a csoport kemény magja most is a Kisvakond óvoda előkészítő játszócsoport tagjaiból állt, hozzájuk csatlakoztak még zömmel 2-3 éves gyermeket nevelő családok, összesen 24 résztvevővel játszottunk, sétáltunk. Kiss Márta gyógypedagógus, logopédus kolléganőnk cikkében részletesen ír a kirándulásra való hangolódó és az azt követő a témát lezáró foglalkozásról melyet az óvoda előkészítő játszócsoportjával valósított meg.

A mostani helyszínünk, a Hősök ligetének különlegessége, hogy egy igen régen telepített vegyes liget, változatos fa fajokkal találkozhatunk (tölgy, nyár, hárs, juhar, szil, kőris, fenyő). Mivel a legrégebbi fákat az 1831-es kolera járvány után telepítették és az állományt folyamatosan gondozták és pótolták, így igazán délceg, koros egyedeket is láthatunk (bár nincs pontos adatunk, a fákat nem jelölik táblák), mivel csak kis területet kaszálnak így szinte háborítatlanul hagyott az aljnövényzet. A ligetben egy kápolnát építettek a kolera járvány után fogadalomból, melyet a hétfájdalmú Szűznek ajánlottak, 1855-ben egy 14 stációból álló kálvária is helyet kapott, mely a liget bejáratától a kápolna kapujáig vezet. A kápolna azóta is áll, a történelem viharai ezt a ligetet sem kímélték, több ízben renoválták, utolsó felújítása 2012-ben valósult meg, de a helyi közösségek mindig vigyázták a területet. A ligetnek különös hangulata van, szinte teljesen zárt és minden évszakban nagyon szép. A kirándulás helyszíneként biztonságos és árnyas volta miatt választottuk, ilyen környezetben biztosak voltunk benne, hogy könnyen szabadon tudjuk engedni a családokat és kis kalandot rejtő állomásokkal be tudják barangolni a ligetet.

A korábbi alkalommal érezhető volt, hogy nehezen tudták a családok összevárni egymást és a gyerekek kivárni a kezdést, ezért egyfajta ráhangoló, de a későbbi rugalmas becsatlakozást lehetővé tevő alkotó tevékenységgel kezdtük a kirándulást egy napsütéses füves részen, nagy plédeken – ág babák készültek színes kenderzsineg ruhával és mozgó szemecskékkel.

A babáknak a hangolódáson és a szem-kéz koordináció, finommotorika, figyelem fejlesztésén túl az is a feladatuk volt, hogy a gyerekeket végig kísérjék a játékos feladatokon, mint hű kis társaik.

A felfedezést segítő akadálypályánk állomásait úgy helyeztük el a ligetben, hogy egymástól távolabb essenek, de mi még a kezdőponttól is belássuk az egész pályát, láthassuk, hogy ki hol van, van-e esetleg segítségre szükség. A gyerekek számára izgalmas volt, hogy bár az alföldön vagyunk, itt a terep mégsem volt teljesen sík, a kálvárián végig vezető kockaköves út kicsit magasabban helyezkedik el, mint a rét, ahol a babákat készítettük. Öt állomással készültünk, melyeknek témái a Föld napjához kapcsolódtak – állatok, növények, föld/talaj, víz, újrahasznosítás. Minden állomáson volt valami feladat, játék, ami az adott témát közelebb hozta ehhez a korosztályhoz. Az állatos állomáson hangyát lehetett lesni és kis műanyag hangyát vezetgetni mágnessel a hangyaboly járatai között. A növényeknél százszorszépet szedhettek a gyerekek és újrahasznosított natúr karton papírra rajzolt mintába lehetett a virágokat belehúzni, „vázába tenni”, virágtündért készíteni.

A földhöz, talajhoz kapcsolódóan kincseket kerestünk, mint a régészek. Kis ásókkal, ecsetekkel elrejtett festett kavicsokat lehetett találni és egyet haza is vihettek a résztvevők. Homokba egyszerű mintákat rajzoltunk – ehhez adtunk segítségként laminált kártyákat, amiből lehetett választani vagy húzni és az azon lévő mintát megalkotni. A víz kicsit nehezebben jelent meg, mert a kivinni tervezett madáritó nem érkezett meg időben, ezért vízzel krétafestéket készítettünk és kék illetve zöld színre pingáltuk vele a kockaköveket, mintha valamiféle térkép lett volna a kövezeten.

A hűvös idő miatt túl nagy vizeskedést nem mertünk vállalni. Az újrahasznosítás állomást egy játék kukásautó jelenítette meg, amivel komposztra való, a ligetben gyűjtött zöld hulladékot kellett egy kijelölt nagy gally mellé szállítani. Gondolkodtunk szemét válogatáson is, de előtte is már nagyon szeles volt az idő, illetve akkorra is szelet jósoltak, ami valóban így is lett, ezért ezt elvetettük, mert pont mi nem szívesen szórtunk volna szét szemetet még véletlenül sem ezen a szép helyen.

Az állomásokat fűszálból készült laminált római számokkal ellátott táblákkal jeleztük, ezeket lesúlyoztuk kövekkel, illetve felkötöttük kenderzsineggel a fákra. Írott instrukciót nem készítettünk hozzájuk, de legközelebb, ha ilyen rendszerben dolgozunk biztosan készítünk, mert bár a gyerekek nem tudnak olvasni, a szülőkkel, kísérőkkel teljesítik a feladatokat, nekik pedig ez segítség lenne. Elmondtuk, hol mire számíthatnak, de jobb lett volna, ha rá tudnak pillantani újra az adott állomás feladatleírására, segítette volna őket a felfedezésben, többletet adott volna.

Azt figyeltük meg az előző alkalommal, és nem lepett meg bennünket igazán, hogy a gyerekek a szabadban hamarabb elfáradnak, sok inger érkezik a környezetükből, így a figyelmük egy idő után nehezebben fókuszálható csoportos helyzetben. Itt a közös, de mégis egyéni felfedezés kedvezően hatott a figyelmi kapacitásra, maradt még a csoportnak annyi figyelme és türelme, hogy közös körjátékkal zárjuk le a kirándulást. Valódi zöld borostyán ág alatt Bújj, bújj, zöldágaztunk, majd kis béka barátunk fújt nekünk buborékokat és közös elköszönő mondókával búcsúztunk egymástól.

Több olyan család volt, akik nem járnak csoportos foglalkozásra, de annyira jól érezték magukat a korábbi alkalmon, hogy örömmel jöttek, ezt nagyon jó volt látni, illetve fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ez a helyszín a fejlesztő központtól messze, a város teljesen másik végén található, a családok fele pedig közösségi közlekedéssel érkezett, vagyis hajlandóak voltak az élményért legalább 30 percet buszozni oda és vissza is. Összességében úgy gondoljuk, hogy a családok, akik belekóstoltak a korábbi programba, örömmel jöttek újra, ami csodás visszajelzés nekünk, a programon nagyon lelkesen és aktívan vettek részt és úgy búcsúztak, hogy várják a következő alkalmat.

Időközben a madáritató is megérkezett és a Kneipp-ösvény is alakul, az udvar szépül, a gyerekek és a családok új élményekkel, mi kollégák pedig rengeteg új tudással és tapasztalattal gazdagodunk. Az általunk kirándulni vitt gyermekcsoport nagyon heterogén, vannak többen, akik számára már a természetes egyenetlen talajon való közlekedés is kihívást jelent és olyanok is, akiknek a figyelmét felkelteni és koncentrálni kemény munka – mégis azt látjuk, hogy a kirándulási alkalmakon, pusztán már attól, hogy a környezet szép és felfedezésre motiváló, minden kis túratársunk lelkesen veti bele magát a kalandokba. Bízunk abban, hogy a megosztott tapasztalataink segíteni tudnak azoknak, akik hasonló kiránduláson gondolkodnak, vagy kisebb gyerekek számára gyűjtenek program ötleteket. Mi magunk azon vagyunk, hogy minden ilyen alkalom után összegezve annak tapasztalatait, a következő kirándulást még jobban a csoport igényekre és az új helyszínre szabva állítsuk össze, a különböző természeti csodák felfedezése közben pedig ráirányítsuk a gyerekek figyelmét társaikra is, akikkel közösen gyűjtenek élményeket a szabadban. A családok számára a teljes társadalmi integráció megvalósításának célja lebeg a szemünk előtt, talán mondhatjuk minden túlzás nélkül, hogy ebben jó úton járunk. Következő cikkünk a Madarak és fák napjához kapcsolódó kirándulást mutatja be.

Balogh-Oláh Eszter gyógypedagógus