A mai környezeti ártalmakkal terhelt életünkben egyre inkább szükségessé válik a régi hagyományok átértékelése a mindennapi életünkben és a gyógyászatban egyaránt. Ide tartoznak a méhkaptárból származó természetes táplálékok, mint a méz, a virágpor, méhpempő, és egyéb egészségünket szolgáló termékek, mint a propolisz, a méhviasz, a méhkenyér és a méhméreg, amelyeknek táplálkozási, illetve gyógyászati értéke a természetes eredetükkel magyarázható. A méhek a legmodernebb méhészetekben is változatlanul, több millió évvel ezelőtti technológiával készítik a kaptártermékeket, amelyek kiállva az idők próbáját ma is az egészséget szolgálják.
Gillich István könyvéből megismerhetjük, hogy mi célból termelik a méhek a hatféle kaptárterméket. Bepillantást nyerhetünk a méhek mindennapi életébe, megcsodálva a kollektív együttműködés döbbenetes erejét és határtalan alkalmazkodó képességét. Olvasóink megérthetik a könyvből, hogy hogyan képes egy apró kis rovar sok ezres kolóniája nem csak a fennmaradásra, hanem arra is, hogy bekapcsolódva a természet körforgásába, elősegítse megtermékenyítő tevékenységével tápláléknövényeink 70%-ának termésképzését, biztosítva az ember fennmaradását is. A vadon élő természetes beporzó rovarok a kémiai szerek alkalmazásával és a tömegtermelő nagyüzemi mezőgazdálkodás kialakításával sok helyen eltűntek, így a termésbiztonság sikere egyre inkább a méhekre hárul. Ebből is világosan következik, hogy a méhek fennmaradása számunkra több az apiterápiás termékek termelésénél, mert a kapcsolat a természetben a méhekkel az emberiség fennmaradását is jelentheti.
Szerte a világban minden civilizáció immár több mint háromezer éve használja az apiterápiás termékeket és sorolja a legtermészetesebb alapanyagok közé. Számos kutató keresi a titkait a méhtermékek csodálatos gyógyerejének, amelyek az ókori Egyiptomtól napjainkig kiválóan alkalmazhatók a modern gyógyászatban is. A méhtermékek egészséget szolgáló hatása összefügg a növények gyógyerejével. A méhek táplálékgyűjtő tevékenysége nem létezhet növények nélkül, ugyanakkor a haszonnövények nagy része nem létezne méhek (beporzó rovarok) nélkül. A táplálék beszerzésében nyilvánul meg a méhek kapcsolódása a virágos növényekhez. Mint fontos energiaforrást gyűjtik be szorgalmasan a virágok nektárját, valamint a pollent (magasabb fajsúlyú virágport), mint fontos fehérjeforrást az álcák táplálására. Ezenkívül a méhek egészségük védelme érdekében gyógyszer helyett gyűjtik, főleg tavasszal a növények rügypikkelyeiről és az egyéb gyógynedvekből származó propoliszt. Ezzel biztosítják a maguk és lakóhelyük védelmét, a betegségokozó kórokozók ellen. Táplálkozásuk során maguk is termelnek számukra hasznos anyagokat, amilyen a méhviasz (fontos építőanyag), a pempő, a méhkenyér, és a méhméreg. Mindezek meggyőzően bizonyítják, hogy az apiterápia mint önálló tudomány szorosan kapcsolódik a fitoterápiához.
A növények közül különösképpen a gyógynövény hatóanyagok koncentráltan találhatók a kaptártermékekben, ezért ezek együttes alkalmazása elősegítheti a gyorsabb gyógyulást, sok betegségnél. Például a hársfatea hársmézzel, a mentatea mentamézzel, a zsályatea zsályamézzel bizonyítja a fajtamézek erősebb gyógyító hatását. Ezt fokozhatjuk azzal, hogy mézen kívül nem használunk mesterséges édesítőket, illetve a teakészítéshez tiszta, lehetőleg forrás- vagy szűrt, tisztított vizet használunk.