A nyári szünidő tökéletes alkalom arra, hogy a legkisebbekkel is felfedezzük hazánk lenyűgöző arborétumait és botanikus kertjeit. A botpedagógia – vagyis a növénytani élménypedagógia – alapelvei szerint a természet nem csupán egy szép díszlet, hanem a legkreatívabb tanulási környezet. Ha hagyjuk, hogy a gyerekek a maguk tempójában, minden érzékszervükkel kapcsolódjanak a növényvilághoz, a puszta sétából mély, életre szóló környezeti nevelés és belső megnyugvás válik.

Tündérkert és érzékszervi utazás a Fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyparkban

A Fehérvárcsurgói Károlyi-kastélypark egy igazi tündérkert, melynek minden szeglete mesés felfedeznivalót rejt. A park nemrégiben otthont adott a 22. Európai Dísznövény és Kertművészeti Napoknak, melynek idei kiemelt témája – „A látás és… a látáson túl” – szinte tálcán kínálta a botpedagógiai módszerek gyakorlati alkalmazását.

A kastélypark hatalmas, matuzsálemi korú fái – köztük a többszáz éves platánok és a ritka dísznövények – között sétálva nemcsak nézelődtünk, hanem módszeresen lelassultunk. A botpedagógia egyik kulcsa a vizuális ingereken túli világ felfedezése, így közösen egy izgalmas, tapasztalati játékba kezdtünk.

A látáson túl (Szenzoros élmény): A gyerekek becsukott szemmel, pusztán a tapintásukra hagyatkozva próbálták megismerni a fák kérgének textúráját, a levelek puhaságát és a növények illatát. A látás kikapcsolásával a többi érzékszerv kiélesedett, ami segítette az elmélyülést és a természettel való közvetlen kapcsolódást.

Mit láttunk? Miután kinyitották a szemüket, a kontraszt még erősebb volt: megcsodáltuk a kastélypark virágágyásainak vibráló színeit, és megkerestük a park legidősebb, legvastagabb törzsű fáját, megtapasztalva a méreteket és az idő múlását.

A növényi részek sokoldalú felhasználását és a finommotorikát is próbára tettük: a fiúk mozsárban borsot törtek, ami az illóolajok intenzív felszabadulása révén emlékezetes tapasztalást nyújtott nekik.

Botpedagógiai játék: Mi van a látáson túl?

Tapintás: Érezzük a napfény melegét az arcunkon, a puha füvet a kezünk alatt, a különböző fák (érdes, sima, pikkelyes) kérgét, a virágszirmok selymességét.

Szaglás: Beszívjuk a virágok édes illatát, a frissen nyírt fű aromáját, a meleg föld jellegzetes illatát.

Hallás: Figyeljük a madarak énekét, a lombok zizegését a szélben, a tó vizének csobbanását és a bogarak zümmögését.

Ízlelés: (Persze csak képzeletben!) Megízleljük a frissen szedett bogyók édességét vagy a gyógynövények fanyarságát.

A kiállítás forgataga megmutatta a gyerekeknek, hogy a kertművészet és a növények világa nemcsak a felnőttek privilégiuma: a formák, színek és illatok kavalkádja teljesen elvarázsolta őket.

Trópusi rengeteg a főváros szívében – Fővárosi Állat- és Növénykert és a Biodóm

A Fővárosi Állat- és Növénykert nemcsak az állatvilágról híres, hanem gazdag botanikai gyűjteményéről, valódi növénykerti jellegéről is. Az idős páfrányfenyők és a tóparti mocsárciprusok árnyékában újabb botanikai felfedezéseket tettünk. A kirándulás fénypontja azonban kétségkívül a Biodóm futurisztikus birodalma volt. Bár a terület még fejlődik, az óvodás fiaim számára így is hatalmas élményt nyújtott a zárt térben kialakuló trópusi mikroklíma és a burjánzó zöld környezet.

A monumentális üvegkupolás csarnokba lépve a gyerekeket azonnal megcsapta a meleg, párás trópusi levegő, ami azonnali testi tapasztalást nyújtott a hazai klímától teljesen eltérő éghajlatról. Ez a hirtelen környezetváltozás remek botpedagógiai alapanyag, hiszen a gyerekek a saját bőrükön érezték meg, milyen feltételekre van szükségük a trópusi esőerdők növényeinek.

A belső térben valóságos dzsungel fogadott minket. A fiúk ámulva néztek fel a magasba törő, buja zöld növényzetre: a sűrűn lógó indákra, a hatalmas levelű növényekre, a robusztus törzsű banánfákra és a sziklák közül előbukkanó, vibráló rózsaszín és vörös virágú broméliákra, flamingóvirágokra. A talajtakaró növények között sétálva a gyerekek testközelből is megfigyelhették a dúsan burjánzó trópusi páfrányokat és a különleges mintázatú könnyezőpálmákat (monsterákat).

A sétányok mentén, a zöld bokrok sűrűjében pedig még közelebbről is szemügyre vehettek egy-egy kisebb, élethű ragadozó dinoszauruszt. Ez a váratlan meglepetés hatalmas sikert aratott a körükben, és kiváló alkalmat teremtett arra, hogy összekössük a botanikát a földtörténettel, és elbeszélgessünk arról, milyen lehetett a Föld hajdani élővilága, amikor még a növények uralták a bolygót.

A botpedagógia ereje az óvodás korban

Ez a két kirándulás fényesen bebizonyította, hogy az arborétumok és botanikus kertek látogatása óvodás korban sokkal több, mint egy egyszerű séta. A gyerekek a gyakorlatban tanulták meg, hogy a természetet nemcsak a szemünkkel, hanem a bőrünkkel, az orrunkkal és a fülünkkel is be lehet fogadni.

A botpedagógiai szemlélet segítségével a gyerekek észrevétlenül sajátítják el a környezettudatos gondolkodást, fejlődik az empátiájuk az élővilág felé, és megtanulják tisztelni a növények életét és törékeny egyensúlyát.

Buzdítok minden pedagógust és szülőt, hogy a nyári szünetben látogassanak el a hazai arborétumokba és botanikus kertekbe, mert a legkisebbek számára a legnagyobb csodák és a legmélyebb tanulási élmények a zöldben rejtőznek!

Galambos-Molnár Réka