Korábbi cikkemben iskolánk, a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, a V4 Gen Mini-Grants nemzetközi pályázatban való részvételével ismertettelek meg, illetve a rögös út első felével és a budapesti látogatáson történtekkel. Most szeretném bemutatni a megvalósulás második részét, amikor mi utaztunk ki Lengyelországba, és az utómunkálatokat. A leírás kicsit hosszabb, mint a Budapesten eltöltött napoké, igyekeztünk mélyebb betekintést nyújtani a kultúra, a gasztronómia és az oktatás világába, ezzel is nagyobb kedvet korbácsolva a hasonló projektekhez, vagy akár egy lengyelországi utazáshoz.           
Pályázatunk „ROOTS and WINGS – Growing Together Across Borders” Gyökerek és szárnyak – Közös fejlődés határok nélkül első mobilitása, a „Shared Horizons”, áprilisban megvalósult. A második mobilitásra június közepén került sor:           
Zakopane, 2026. 06. 14 – 06. 18 „Green Steps, Shared Stories”
A június 13-án induló éjszakai FlixBusszal érkeztünk Nowy Targba, lengyel vendéglátóink már izgatottan vártak bennünket. Első napunkat a Tátrai Nemzeti Parkban töltöttük, felfedeztük a lenyűgöző Kościelisko-völgyet. Saját szemünkkel láttuk a történelmi, ezeréves lengyel–magyar határt. Útközben idegenvezetőnk izgalmas beszámolót nyújtott a térség gazdag élővilágáról, élénk képet festve a virágzó krókuszmezőkről, valamint az őshonos állatokról, mint például a barna medvéről, a hiúzról és a mormotáról. Megtudtuk, hogy a hagyományos juhtenyésztés ma is engedélyezett a völgy tisztásain, ami kulcsfontosságú a hegyi rétek biodiverzitásának megőrzésében, miközben támogatja a helyi kézműves sajtkészítőket.
A helyi legendák szerint a tatárok feldúlták a vidéket, ám amikor beléptek a szűk völgybe, a gorálok kivágták a fákat, elzárták a visszavonulás útját, majd hatalmas sziklákkal zúzták őket halálra. Emlékükre a völgy három impozáns sziklaképződményét Tatár Kapuknak nevezik. Egy másik legenda szerint maga a völgy neve is a hátrahagyott, kifehéredett csontokra utal.
Érdekes módon a völgyben egyáltalán nincsenek szemetesek – ez tudatos döntés a helyi élővilág védelme érdekében. A park a turizmus hatásait oktatási programokkal, zöld kezdeményezésekkel és belépődíjakkal ellensúlyozza, amelyek a fenntarthatóságot és természetvédelmet szolgálják. A látogatók kizárólag a kijelölt ösvényeken haladhatnak. Egyes útvonalak szezonálisan zárva vannak, többek között a vadon élő állatok védelme és az erózió megelőzése érdekében. A zajterhelést is figyelik, mivel a nagy turistaszám zavarhatja az ökoszisztémát.

Szállásunkon a Tatra Hotelben, ahol a wellness részleg mellett a szálloda friss, helyi alapanyagokból készült hagyományos ételeket kínál; a falon dombormű és emléktábla tiszteleg az 1956-os forradalom után Zakopanéba menekült magyar gyerekek előtt, akiket itt szeretettel fogadtak. A többi napon a kulturális csere, a nyelvtanulás és a költséghatékonyság jegyében azoknál a családoknál szálltunk meg, akiknek a gyermekeit korábban mi láttuk vendégül Budapesten.
Zakopanéban várost néztünk, amely Lengyelország legmagasabban fekvő települése és egyben a téli turizmus központja. Végigsétáltunk a nyüzsgő Krupówki utcán, és ellátogattunk a sajtvásárba is, ahol helyi termelők többek között juhsajtot és lekvárokat árulnak. A helyi építészeti stílus különleges: számos faház látható, amelyeket a 19. században Stanisław Witkiewicz lengyel festő stílusa ihletett. Ezután felmentünk az 1123 méter magas Gubałówka-hegyre siklóval, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a Tátra gerinceire.
Ellátogattunk a Chochołów termálfürdőbe, amely az ország legnagyobb ilyen létesítménye. A fürdő a természetes gyógyhatást modern építészettel ötvözi, háttérben a Nyugati-Tátrával. A vizet a mélyből (3500–3600 méter) nyerik, geotermikus hő melegíti, így környezetbarát és megújuló energiaforrásnak számít. Mire a víz a medencékbe ér, hőmérséklete kellemes, 32–36 °C. Magasan mineralizált, gazdag kénben, kalciumban, magnéziumban és nátriumban. Vannak szűretlen, természetes medencék is, ahol a víz eredeti állapotában marad. Bár kénes illatú és kissé zavaros, kiváló hatású például bőrproblémákra, ízületi gyulladásra és izomregenerációra.

Krakkói városnézésünk során megtudtuk, hogy kezdetben szerény kőtelepülésként indult a Wawel-dombon, majd a 11. századra a Lengyel Királyság büszke fővárosává emelkedett. Az aranykor idején virágzott, az európai kereskedelem, tudomány és reneszánsz kultúra pezsgő központjává vált, túlélte a mongol támadásokat, és megőrizte építészeti jellegét még akkor is, amikor 1596-ban a királyi udvar Varsóba költözött. Annak ellenére, hogy túlélte Lengyelország felosztásait, az idegen uralmat és a huszadik század tragédiáit, történelmi magja nagyrészt érintetlen maradt, így a mai látogatók szinte egy élő középkori és királyi történelemkönyvbe léphetnek be. Városnéző sétánk a Barbakan-nál kezdődött, egy hatalmas, kör alakú téglából épült erődítménynél, amelyet védőárok vett körül, és egykor a középkori város szigorúan őrzött bejárataként szolgált. Továbbhaladva az óváros szívébe jutva feltárult a Fő tér, Európa egyik legnagyobb és leglenyűgözőbb középkori tere, amely 1257 óta a város társadalmi és kereskedelmi központjaként működik. A tér fölé magasodik az ikonikus Városháza tornya, egy önálló gótikus építmény, amelyben egy történelmi mechanikus óra található, és amely panorámás kilátást nyújt az alatta nyüzsgő macskaköves térre. Közvetlenül a tér túloldalán áll a Mária-templom, egy aszimmetrikus, kéttornyú templom, amely híres lélegzetelállító fából faragott oltáráról és az óránként felhangzó kürtjelről, amelyet a legmagasabb torony ablakából játszanak. A kürtjel arról híres, hogy a dallam közepén hirtelen megszakad; ez egy olyan legendához kapcsolódik, amely szerint egy középkori kürtöst nyakon lőttek, miközben a közeledő mongol támadásra figyelmeztette a várost.
A történelmi útvonalon továbbhaladva eljutottunk a lenyűgöző Wawel-várhoz, amely a lengyel uralkodók székhelye volt, és gyönyörűen ötvözi a középkori erődítményeket egy elegáns reneszánsz árkádos udvarral. Panorámás kilátásban is gyönyörködtünk Krakkóra, a Visztula folyóra és a város hírességek sétányának csillagaira, ami tovább gazdagította az élményt. Közvetlenül a vár mellett található a monumentális Wawel-székesegyház, a lengyel királyok koronázási és temetkezési helye, ahol a nemzet szellemi központja található. Ebben a szent térben helyezkedik el a Báthory István-kápolna, egy ragyogó manierista mestermű, amely a király monumentális síremlékét és egy gyönyörűen kialakított oltárt foglal magában, ahol az Oltáriszentséget őrzik.
Jártunk a wieliczkai sóbányában, ahol 130 méterrel a felszín alá ereszkedtünk. Tartalmában és szerkezetében teljesen különbözik a tordai sóbányától. Wieliczka egyik legkülönlegesebb része a Szent Kinga-kápolna, egy lenyűgöző földalatti templom, amely teljes egészében sóból van kifaragva, és a bányászok védőszentjének tiszteletére készült. A legenda szerint Kinga hercegnő, IV. Béla lánya, egy sóbányát kapott hozományként, amikor férjhez ment V. (Szemérmes) Bolesław, a Szemérmeshez. Mély kapcsolatát jelezve új hazájával, a magyar hercegnő a jegygyűrűjét a bánya aknájába dobta. Később, amikor Wieliczkában, Krakkó közelében sót bányásztak, a bányászok megtalálták a gyűrűt egy sótömbbe zárva, ami azt jelképezi, hogy a magyar hercegnő csodával határos módon hozta el a só gazdagságát Lengyelországba.

Az iskolát, Szkoła Emmanuel-t, (és később a várost is) a lengyel diákok mutatták be nekünk.
Sok érdekes dolgot tapasztaltunk:
• figyelmesen a látogatásunk köré szervezték a hetet, és Magyarországgal kapcsolatos témákat jelenítettek meg az iskolában;
• az iskola rendkívül jól felszerelt, palacktöltő állomásokkal, 3D nyomtatóval, minden teremben okostáblával és számítógépekkel;
• a természettudományos labor modern és jól felszerelt;
• levegőszűrő rendszert telepítettek Krakkó légszennyezettsége miatt, és az egész épület légkondicionált;
• nincs csengő;
• a diákok szabadon használhatnak mikrohullámú sütőket;
• az épület alatt egy műhelyként funkcionáló óvóhely található, amely sokféle eszközzel felszerelt;
• a tanítás 9 órakor kezdődik, napi körülbelül hat órával, rugalmas órarenddel;
• a tanév valamivel hosszabb, nagyjából két héttel; mint Magyarországon
• kis létszámú osztályok vannak, kb. 12 fővel;
• minden osztályt osztályfőnök és fejlesztő pedagógus is segít;
• terápiás kutya is segíti az oktatást;
• hatfokozatú értékelési rendszert használnak;
• nincs korlátozva a szülői igazolások száma;
• a középiskolai felvételi a teljesítmény és záróvizsgák alapján történik;
• a kirándulásokon családtagok is részt vehetnek;
• a tanári szoba jól felszerelt;
• a tanárok közös csapatépítő kirándulásokon vesznek részt.
Sok kérdésünk volt a nap során. A fiúk a műhelyben rovarhoteleket, madáretetőket és sünházakat készítettek, ezzel fontos élőhelyeket hozva létre a városi biodiverzitás támogatására, valamint erősítve a környezettudatosságot. Eközben a lányok finom, édes túrós és epres pierogit készítettek, amelyek fantasztikusak voltak.

Egy különleges étteremben is ebédeltünk: a Skarbnica Smaku-ban. A neve „az ízek kincstára”, ami tükrözi azt a célját, hogy megőrizze és bemutassa a hagyományos lengyel konyhát. Egy egykori könyvesboltban található, és a belső térben még ma is jelen vannak a könyvek és a vintage elemek, egyedi kapcsolatot teremtve az irodalom és a gasztronómia között. Az étterem klasszikus lengyel ételekre összpontosít, mint például a pierogi, a żurek és a bigos, amelyeket gyakran kissé modernizált formában készítenek el. Küldetése, hogy helyi alapanyagok és hagyományos főzési módszerek segítségével megőrizze és ünnepelje Lengyelország gasztronómiai örökségét. A nosztalgikus hangulat, amely időnként a kommunista korszak esztétikáját idézi, további történelmi réteget ad az élményhez. Közösségi térként is tekintenek rá, ahol az emberek összegyűlnek, együtt étkeznek és társas kapcsolatokat építenek. Ettünk rosółt, hagyományos lengyel húslevest, amelyet általában hús (ezúttal csirke), zöldségek és fűszerek lassú főzésével készítenek, és rendszerint vékony metélttel tálalnak. Ettünk krupnikot is, egy hagyományos lengyel árpalevest, amely húsból, zöldségekből és gabonából készül, és tartalmas, laktató jellegéről ismert. Lehetőségünk volt megkóstolni a flakit, a hagyományos lengyel pacallevest. Emlékezetes és érdekes élmény volt – olyasmi, amit mindenkinek érdemes egyszer kipróbálnia, bár határozottan megszokást igénylő ízvilágú étel.
Szabadidőnket a lengyel családokkal töltöttük, az egyik napon a lengyel szülők kerti partit szerveztek. A lengyel és a magyar csoportok népdalokat énekeltek egymásnak, hagyományos táncokat mutattak be, és nyelvi játékokban vettek részt, hogy mélyítsük kulturális megértésünket. Vegyes csapatokban kötélhúzó versenyt is rendeztünk. Nagyon jól éreztük magunkat.
Visszatekintve a Visegrádi Alap által támogatott projektünkre, az utolsó napi összefoglaló videó elkészítése lehetőséget adott arra, hogy átgondoljuk, miként sikerült elérnünk a fő céljainkat: a befogadást, a fenntarthatóságot és a közös történelmi örökség megértését. A kétszer öt nap során a befogadás természetes módon valósult meg, hiszen lengyel és magyar fiatalokat hoztunk össze, ami arra ösztönzött bennünket, hogy kommunikáljunk, megosszuk a feladatokat, és lebontsuk a kulturális akadályokat. Akár a fiúk dolgoztak együtt a műhelyben, akár a lányok osztották meg egymással a hagyományos recepteket a konyhában, minden tevékenység csapatmunkát és aktív együttműködést igényelt, biztosítva, hogy senki se maradjon ki. A fenntarthatóság nem csupán elméleti fogalomként jelent meg, hanem gyakorlati alapelvvé vált, erősítve a környezettudatosságot.

Végül közös történelmi örökségünk életre kelt azokon a helyszíneken, amelyeket meglátogattunk, és amelyek mindkét nemzet számára jelentőséggel bírnak. E kapcsolatok feltárása és az állampolgári szerepvállalás témájának megvitatása részeként szerettünk volna találkozni Krakkó polgármesterével is, hogy bemutassuk projektünket. Sajnos a közelgő választások és szoros időbeosztása miatt erre nem kerülhetett sor. A gyakorlati együttműködés, a környezeti felelősségvállalás és az összekapcsolódó történelmünk iránti közös megbecsülés révén projektünk sikeresen valósította meg céljait, valódi, megélt élményekké formálva azokat, amelyek még jóval a videó elkészülte után is velünk maradnak.  

Elbúcsúztunk lengyel barátainktól, azonban a személyes kapcsolatok olyan erőssé váltak, hogy sokan biztosan újra találkozunk, és több család már meg is hívta egymást későbbi látogatásokra. Nagyon hálásak vagyunk a Nemzetközi Visegrádi Alapnak, amiért lehetővé tette ezt a programot, támogatta céljaink megvalósítását, és segített ezeknek a csodálatos új kapcsolatoknak a kialakításában. Külön köszönjük Ms Hlohinecnek, az Alap projektmenedzserének folyamatos támogatását és segítségét.
Részletes napi beszámolót, angolul is, és még több fényképet találhatnak iskolánk honlapján: https://sites.google.com/view/bardosl-bp/p%C3%A1ly%C3%A1zatok/visegrad-fund-roots-and-wings
Ilyen tapasztalatcseréknél mindenki az utazásokra helyezi a hangsúlyt és természetesen ez a látványosabb része a projektnek, de az ördög mindig a részletekben rejlik, ebben az esetben pedig az adminisztráción és a disszemináción. A hazautazást követően minden számlával Forintra és Zlotyra pontosan, határidőre el kell tudni számolni. Ahogyan a szerződésben is írták, folyamatosan kellett közvetítenünk az eseményeket az „otthoniak” és külső szemlélők felé is. Erre kitűnő felület az iskolák honlapja és facebook oldala. Külön figyelni kellett a megfelelő logók, feliratok, elnevezések pontos megjelenítésére. Szerencsés lett volna, ha mindkét országban sikerül a polgármesteri hivatalban, vagy a nagykövetségen találkoznunk hivatalos személyekkel is, azonban elfoglaltságaik mellett erre senkinél sem került sor. Nem utolsó sorban, javasolt egy újságcikk megjelenése, ezúton is köszönetet mondok Szalontai Krisztának, hogy a Természetpedagógia magazinban lehetőséget adott rá. Neked is köszönöm, kedves Olvasó, hogy nyomon kísérted utazásainkat lengyel-magyar projektünkben. Bízom benne, hogy sikerült kedvet csinálni és fontolóra veszitek iskolátokkal, hogy hasonló élményben legyen részetek.  
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Nemzetközi Visegrádi Alapnak a pályázat megvalósításához nyújtott támogatásáért. A támogatás lehetővé tette, hogy a „Shared Horizons” projekt keretében diákok és pedagógusok értékes kulturális, történelmi és közösségi tapasztalatokat szerezhessenek, erősítve a nemzetek közötti együttműködést, a kölcsönös megértést és a közös európai értékeket.
Árvainé Sélley Katalin igazgatóhelyettes