Nemrég megnyílt a Városi Oázis a Budapesti Állatkert Biodómjában. Az új, nagyjából egy hektáros fedett bemutatóhelyen igazi trópusi-szubtrópusi látnivaló várja a közönséget, dús növényzettel, érdekes állatokkal, köztük olyanokkal is, amelyeket egy emberöltő óta nem láthatott az Állatkert közönsége. A városligeti intézmény még őslénytani látnivalókkal is készült: mintegy harminc élethű, életnagyságú őshüllőt lehet megcsodálni a Városi Oázisban.
A hulmánoktól a kéregpatkányokig
A bemutatott állatfajok közül az egyik legérdekesebb a hulmán (Semnopithecus entellus). Ez a Dél-Ázsiában, ezen belül India és Banglades területén honos faj a természetben ritkulóban van, ezért az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tenyészprogramot tart fenn a faj természetvédelmi célú állatkerti szaporításának összehangolása érdekében. A Biodómban látható hulmánok is e tenyészprogram keretében érkeztek a közelmúltban Csehországból, illetve Bulgáriából. A hulmánok kultúrtörténeti szempontból is fontos állatok: Indiában Hanumánnal, a hindu vallás majomfejű és -farkú szent alakjával kapcsolják össze ezeket a majmokat, és szerepelnek Rudyard Kipling híres novellagyűjteményében, A dzsungel könyvében is. A Budapesti Állatkert látogatói utoljára 74 éve láthattak hulmánokat.
Különlegesség a kritikusan veszélyeztetett bali seregély (Leucopsar rothschildi), amely a természetben kizárólag az Indonéziához tartozó, nagyjából Békés vármegyével megegyező nagyságú Bali szigetén, azon belül is elsősorban a sziget nyugati részén található nemzeti parkban él. Vadonbeli állományát 50 egyednél kevesebbre becsülik, így a faj állatkerti szaporítása különösen fontos. Emiatt természetesen ennél a fajnál is életre hívtak egy európai állatkerti tenyészprogramot. A Budapesti Állatkertben korábban ugyan éltek bali seregélyek, de most több mint másfél évtizednyi szünet után láthat újra ilyen állatokat a közönség.
A díszes pávafácánt (Polyplectron napoleonis) palawani pávafácánnak, illetve Napóleon-pávafácánnak is szokták hívni. Előbbi név arra utal, hogy ez a madárfaj a Fülöp-szigetekhez tartozó Palawanon őshonos. Utóbbinak pedig az a háttere, hogy a fajt a tudomány számára elsőként, 1831-ben leíró francia természettudós, René Lesson nagy tisztelője volt az akkor már egy évtizede halott Napóleonnak. Mi több, a faj tudományos leírásának alapja egy festmény volt, amely Nicolas Huet természettudományi festő és szakrajzoló (akkoriban még nem volt fényképezőgép) készített a madárról, ezt a festményt pedig Lesson Masséna herceg, a neves amatőr ornitológus gyűjteményében látta, aki viszont Napóleon híres hadvezére, André Masséna fia volt. A díszes pávafácán természetes élőhelyén ritkulóban van, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a faj természetvédelmi helyzetét sebezhetőnek minősíti.
A luzoni kéregpatkány (Phloemys pallidus) szintén a Fülöp-szigeteken, Luzon szigetének északi és középső területein honos. A rágcsálók rendjébe, azon belül az egérfélék családjába tartozik. 2-3 kilogrammos súlyával valójában ennek a családnak az egyik legnagyobbra növő képviselője. Jellegzetes bundája és színezete miatt némileg egy óriáspandát imitáló plüssjátéknak néz ki. Bundájának gyümölcsös-pézsma aromájú illata van, amely, ha nem is kifejezetten kellemetlen, a ragadozókat elbizonytalaníthatja. Ez az állat ideje nagy részét a fák ágai között tölti. Karmos ujjaival remekül alkalmazkodott a fák kérgén való kúszásra, ezért is kapta a kéregpatkány nevet.
A fentieken túl több más érdekes állatfajt is láthat a közönség a Városi Oázisban, például a veszélyeztetett szakisima-szigeti fűgyíkot (Takydromus dorsalis), a természetvédelmi státusza szerint sebezhető besorolású, csak Madagaszkáron honos Henkel-laposfarkúgekkót (Uroplatus henkeli), vagy a világ harmadik legnagyobb termetű szárazföldi teknősének számító sarkantyús teknősöket (Centrochelys sulcata).
