A nyár mindig problémás az iskolakertek életében, eltűnnek a szorgos diákkezek. Nálunk több lábon áll a nyári fenntartás.

Az utolsó hetekben a fáink, bokraink, évelőink alá újabb mulcsréteget hordtunk – erre már tavaly ősztől gyűjtöttük a lombot – a nagy fák alá kupacolva. A legfelső réteg pedig a ballagási ünnepség után lebontott és összegyűjtött virágdekoráció! Két évvel pályázati forrásból beszereztünk egy ágdarálót, ez nagy segítség.

A locsolást úgy oldjuk meg, hogy a szakkörös diákjaink családját megkeresve beosztjuk a heti ügyeletes locsolókat – nálunk szerencsére az iskolaudvar az önkormányzati – mindig nyitott – játszótérről megközelíthető. S aki locsolni jön, persze ehet, vihet a nyári termésből. A málna például idén csak a vakáció kezdetére érett meg. Az esővízgyűjtő tartályok (4*1 köbméter + 650 l ) mellett kint hagyjuk az öntözőkannákat, jó a faluközösségünk is, bátran tehetjük. Az ügyeletes locsolók mellett iskolánk takarítói is besegítenek nyáron. Karbantartó munkatársunkat pedig arra kértük, ha kifogyna az esővíz, akkor a vezetékes vízből töltse fel a tartályokat – az idei aszályos nyáron két alkalommal erre is szükség volt.

Három alkalommal szerveztünk nyári munkás délelőttöt is, egyszer a Falunapi üdítő áruláshoz kapcsolódva – menta és citromfű szörpöt kínáltunk – , volt egy délelőtt, amikor átköltöztettük a szamóca ágyást, mustárt, kamillát vetettünk, paradicsomot igazítottunk, és augusztus végére nagy örömünkre helyükre kerültek a kültéri órákhoz álmodott fakiülők, körülöttük akadt még földmunka.

Szeptember 3-án pedig megnyitottuk az új szakköri tanévet is, mustár (talajépítés) és retek vetéssel, körte és szederszürettel, érzékelő ösvényünk újra töltésével. A kültéri „tanterem” aljzatából kimaradt szegélykövekből ágyásszegélyt építettünk, volt magfogás és vetőmagtasak hajtogatás, s a napszemvirágunk mellől mindenki vihetett haza új kis növénykéket otthoni ültetésre.

Benedekné Fekete Hajnalka szakkörvezető