Budapesttől pár kilométerre, Üllőn, Üllő Város Humán Szolgáltató Központ Csicsergő tagóvodájában valósult meg mindaz, amit alább olvashat. Egy évvel ez előtt, a gyerekek érdeklődését felhasználva, óvodánk udvarán kialakítottunk egy veteményes ágyást.

Nagyon szerettek a gyerekek bogarászni, ha találtak valami kincset, megmutatták egymásnak, kérdeztek minket felnőtteket, ez mi? Így figyeltünk meg fülbemászót, katicabogarat, cserebogár lárvát, hangyát, földigilisztát, növények részeit, ágakat, gyökereket, leveleket, kavicsokat és persze fém és üveg hulladékdarabokat is. Számos izgalmas beszélgetés kerekedett gyerekek és felnőttek között, ezért gondoltunk egy merészet.

Kerti gyerekszerszámok rendelkezésre álltak, így óvodánk sovány homokos, egykor vásártér helyén álló udvarán a talajt elkezdtük forgatni közösen. Hol gyökerekkel, hol kavics és üveg darabokkal találkoztunk, de kezdett kirajzolódni megjelenésében valami, ami a játszóudvar sarkában más, mint a többi rész. A hely kiválasztását kevésbé az optimális növénytermesztési terület elve határozta meg, sokkal inkább, hogy közel legyen az épülethez, tehát rá lehessen látni bentről is, közel legyen a víz forrása – ami praktikus locsoláskor, kézmosáskor -, a szabad játék során is igénybe tudják venni a gyerekek, a felnőttek rálássanak az udvari játék során, mégis különüljön el. Még az ásás során világossá vált, hogy ez nem minden gyerek álma – tekintettel arra, hogy több óvodai csoport, 3-7 éves gyerekek vegyesen használják az udvart, és a különböző érdeklődési irányok ne sérüljenek -, elhatároztuk, hogy esztétikai és praktikus okokból körbe kerítjük.

A pedagógusok ismerik azt az érzést, hogy vissza kell menni a gyökereinkhez, hogy egy problémát megoldjunk: miből lesz kerítésünk? A szülőkkel való kapcsolódás elengedhetetlen az óvodai nevelésben, együttműködésünk a családokkal itt is jelentősnek bizonyult. Tavaszi metszés idején, egy kertvárosi óvoda környékén akad nyesedék! Hát ezekből a gyerekekkel fontunk ágyás szegélyt, mely az avatatlan szem szára is láthatóvá tette, hogy itt bizony készül valami.

A szülők edukálásának része volt, hogy a fenntarthatóság jegyében nem műanyag kerítést akartunk, hanem közösséget építve, a gyerekeket cselekedtetve bevontuk, akit lehetett a folyamatba. Utakat jelöltünk ki közösen, melyeket ugyancsak a vesszőfonattal jeleztünk, majd kezdődött a tervezés.

A célom az volt a veteményes ágyással, ha már van, ehető, fejlődésében követhető növények kerüljenek ide, a gyerekekre ne jelentsenek veszélyt, és közösen gondozhassuk őket.

A talaj előkészítése, szagtalan trágyával való táplálása után a gyerekek felnőtt irányítással, bemutatást követően maguk vetették a sárgarépát, zöldborsót, retket, duggattak vöröshagymát, palántáztak tépősalátát, karalábé palántát.

A siker nem maradt el. Az óvodások nem csak dolgozni jártak a kertbe. Kacskaringós rövid útjaival, változó és egyre változatosabb növényeivel vonzotta a megfigyelésre kész gyerekeket. Ahogy melegedett az idő, egyre többet voltunk a szabadban, ezt látva a szülők is támogattak minket, hogy minél többféle növény lehessen a kertben.

Alapvetően két részre osztottam a kertet. Egyik fele az ehető, másik fele a nem ehető növények helye lett. A külső peremre, a bejárat közelébe fűszer és gyógynövények kerültek: oregánó, kakukkfű, bazsalikom, kövirózsa, muskotályos zsálya, rozmaring, petrezselyem.

Tavasz végére az évelő, könnyen tartható és adományokból válogatott virágos rész is kezdett kialakulni (körömvirág, napvirág, árlevelű lángvirág), az üres területre rézvirágot és pillangóvirágot vetettek a gyerekek felnőtt segítségével. Szegélynek bársonyvirágot vetettünk, kaptunk karalábét, tépősalátát, paradicsomot és paprikát, uborkát is.

Kertünket a települési „Legszebb konyhakertek – Magyarország legszebb konyhakertjei” pályázatra is beneveztük. Mikor eljöttek megnézni a kertet, kérdezték is, miket neveltünk itt eddig? Megdöbbentem magam is, hogy hány féle növényt tudtunk itt megmutatni egymásnak: 28 féle növényt gondoztunk addig a kertben, némelyiket több, másokat kevesebb sikerrel.

Azóta kertünk bővült ribizlikkel, málnával, szederrel és szőlőkkel is, annak köszönhetően, hogy csoportunk díjazásban részesült közösségi kert kategóriában a településen. Eszközöket szerezhettünk be (kesztyűket, kis kézi szerszámokat, metszőollót, tartós karókat, kötözőt, vetőmagot), hogy még élvezetesebb legyen a gyerekeknek az a sokféle fejlesztő tevékenység, amit így meg tudunk valósítani. Bővítettük pár négyzetméterrel a területet.

Repesve vártuk az idei tavaszt, mert ebben a szezonban, már magunk neveljük a palántákat a szobában, közösen együttműködve, a gyermekek természethez való érzelmi töltésére építve, a télre vetett céklát figyelve, óvó szemeket meresztgetve, ugyan ki dézsmálta meg titokban, a zord telet legyőző újhagymáinkat?! – és figyeljük az időjárást, vajon kell-e ma locsolni, ugyanis nagyon várják ovisaink már, hogy dolgozhassanak a locsolással is.

Lelkesedésünk pedig másik csoportot is megmozgatott, így idén már három új ágyás is helyet kapott az udvaron, ahol még több óvodás szerezhet közvetlen tapasztalatot az ember környezetét befolyásoló erejéről.

Kuli Zsuzsa Sarolta