A környezet- és természetvédelmi ismeretek ma még nem alkotnak önálló tantárgyat az oktatásban, így ezek a témák csak más tantárgyakhoz kapcsolódva jelennek meg. Ez nehezíti a fenntarthatóságra nevelést, hiszen interdiszciplináris megközelítést igényelne (Paksi 2013; Sumi 2016).

E kihívások áthidalására nagy lehetőséget jelentenek az iskolán kívüli és nem hagyományos tanórai keretek, például erdei iskola, szakkörök, nyári táborok, iskolakert vagy épp művészeti csoportok (Paksi 2013). Ezekben a gyerekek közvetlenül találkozhatnak a természettel, és kialakulhat bennük az a pozitív érzelmi viszony, amely megalapozza a környezeti problémák iránti érdeklődést. Ahogy Fűzné Koszó (2002) kiemeli: „A gyermek először jól érezze magát a természetben, szeresse azt, s csak ezután foglalkozzon a természet problémáival.”

Ebben a szellemben vettünk részt mi is, a Dunaújvárosi Vasvári Iskola közössége a Világ legnagyobb tanórája programban, amelyet idén a vadon élő állatok és azok védelme köré építettünk. A gyerekek megismerkedtek életmódjukkal, veszélyeztető tényezőikkel és azzal, hogyan tudunk segíteni a védelmükben. Rajzokat készítettünk, beszélgettünk a fenntarthatóságról, és közösen kerestünk megoldásokat arra, hogyan óvhatjuk a természetet és benne ezeket a kedves kis állatokat.

A felső tagozatos diákok biológia és természettudományos órán, Kiss Tibor tanár úr segítségével kiemelten foglalkoztak a sünök védelmével. Az iskola körüli parkban, a Petőfi ligetben, valamint a Dunaújvárosi kiserdő sétányain a nyár során nagyon sok sünnel találkozhattunk. Fontos feladatunk, hogy megóvjuk élőhelyeiket, és vigyázzunk az avarban téli álomra készülő kisállatokra. 

Kiss Tibor doktorandusz, biológia-kémia-környezettan szakos középiskolai tanár