A tájak újragondolása, a szimbólumok átformálása és az eltérő tudásformák alkalmazása – ezek a megközelítések lehetőséget kínálnak a kulturális intézmények közösségei számára, hogy felülvizsgálják szerepüket az ökológiai változások közepette. A Tanulni a természettől? – Botanika című csoportos kiállítás kérdéseket és javaslatokat fogalmaz meg arra irányulóan, hogy a kulturális mező résztvevői hogyan keretezhetik újra a természet megértésének hagyományos látásmódját kritikai módon, elősegítve a kultúra és a környezet újszerű kapcsolódásainak kialakítását. Hogyan tudnak a kulturális terek nemcsak reprezentációs rendszerekként működni, hanem aktívan részt venni az antropocén kor kihívásaival szemben?

A növekvő ökológiai bizonytalanság korában ezek a narratívák a bolygóhoz való viszonyulás alternatíváit jelenthetik számunkra. A tárlat arra invitálja a látogatókat, hogy fedezzék fel, sőt gondolják újra azokat a különböző módozatokat, amelyekkel megközelítjük, óvjuk vagy épp együtt létezünk a természeti világgal. A kiállításra újonnan létrehozott tíz mű három különböző témát jár körül: az ökológiai fülkék (niche) megfigyelését, a természeti szimbolika újraértelmezését, illetve a spekulatív történetmesélés lehetőségeit.  

Debrecen különleges helyet foglal el a magyar botanika történetében. Méliusz Juhász Péter Herbáriumától (1578) Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály kétkötetes, korszakalkotó Magyar Herbáriumáig (1807) a város már régóta a botanikai tudástermelés és a természettudományok központja. A kiállítás erre az örökségre építve köti össze a résztvevőket Debrecen egyedülálló természeti gyűjteményeivel és látnivalóival, mint például a Református Kollégium Múzeuma, a Debreceni Egyetem Botanikus Kertje vagy épp a Hortobágyi Nemzeti Park. Ezeken a kapcsolatokon keresztül a tárlat dialógust kezdeményez a történelmi és aktuális botanikai kutatások, valamint a kortárs művészeti gyakorlatok között.