Az ember legjobb barátja, társunk a kutya – cikksorozat 3. rész: A tanulás folyamata

A fejlődéshez nélkülözhetetlen, hogy tanulás útján új készségekre tegyünk szert. A kutyát tartó embereknek fontos tisztában lenni azzal, hogy milyen tényezők befolyásolják a kutyák tanulási folyamatait, milyen elvek mentén érhetik el céljaikat a kiképzésben.

A tanulásnak három fő formáját különböztetjük meg:

1. Habituáció – megszokás. A tanulás legegyszerűbb formája, melynek során a kutya a számára érdektelen, következmények nélküli ingereket megszokja, figyelmen kívül hagyja, és nem ad rájuk válaszreakciót.
2. Szenzitizáció – érzékenyítés. Az előző pont ellentéte, ez esetben egy adott ingerre egyre gyorsabb és erősebb a kutya reakciója.
3. Asszociáció – társítás. Akkor megy végbe, amikor a kutya egy új inger társításával tanul új dolgokat.

Komoly mérföldkő volt, amikortól különbséget tettek az állatok idomítása és kiképzése között. Az idomítás olyan tanítási eljárás, amely során az állatnak kényszerítő eszközzel kínérzetet okoztak a kívánt feladat végrehajtására anélkül, hogy a kívánt viselkedésforma alkalmazkodna a természetéhez, hajlamaihoz. A kiképzés ezzel a módszerrel szemben az állat természetes hajlamaival megegyező viselkedési formákat kínérzet kiváltása nélkül alakít ki, tudományos alapokra építve. A teljesség igénye nélkül, számunkra az egyik leglényegesebb tudományos tétel a klasszikus kondicionálás elve, ami kimondja, hogy egy korábban semleges inger képessé válik olyan veleszületett válasz kiváltására, amit eredetileg egy másik inger vált ki. Valamint az effektus-törvény, mely szerint azok a viselkedésformák, amelyeket pozitív megerősítés követ, a jövőben gyakrabban jelennek meg, mint azok, amelyeket negatív megerősítés követ. Természetesen a szociális tanulás is nagymértékben hozzájárul az ismeretek megszerzéséhez. Ez nem egy konkrét tevékenység, hanem egy folyamat, ami magába foglal mindent, ami az adott egyedre hatással van.

Az elméleti tételek ismerete azonban nem egyenlő a kutyakiképzéssel. Az előremutató képzéshez ezeket mintegy vezérfonalat alkalmazva tudjuk elkészíteni az adott kutyához, az adott szakiránynak megfelelő képzési terveket. A tervek alapján végrehajtott gyakorlati feladatokat elemezni és értékelni szükséges, így a felmerülő problémák elméleti oldalról felderíthetők és orvosolhatók. Egy képzési szituációban a kutya sokkal többet regisztrál az adott helyzetből, mint azt általában gondolnánk, pl. a helyszín, a jelen lévő emberek, vagy akár a jutalmat rejtő zseb felé mozduló kéz. A környezeti tényezők elhomályosíthatják azt, amit valóban el akarunk érni, és a kutya megtanulhat valami teljesen mást, mint amit mi akartunk tanítani. Egy adott képzési probléma esetén tegyük fel magunknak a kérdést: mit jutalmaztunk igazán?

A kölyökkutya tanulási folyamatának első lépését szocializációnak, nevelésnek nevezzük. Ez a szakasz is átgondolt, célirányos tevékenység, amelyben a fiatal kutyában a meglévő előnyös tulajdonságokat erősítjük, rögzítjük, valamint további, a céljainknak megfelelő tulajdonságok kialakítására törekszünk. Megbízható, magabiztos felnőtt kutya neveléséhez szükséges a kölyköt minél változatosabb környezettel megismertetni. Itt még nem okoz problémát, ha meglepődik különböző tárgyaktól, hangoktól, a cél a bizonytalanságnak a kezelése. Munkakutyák esetében, ha ez a szakasz kimarad egy kutya életéből és a tényleges munkavégzés során találkozik először furcsának tűnő élethelyzettel, akkor nem az adott feladatra fog fókuszálni, hanem az ismeretlen szituáció megoldására.

A szocializációval párhuzamosan, de már jól ismert, ingerszegény környezetben folytatódik a képzés folyamata, melyben különböző részfeladatokat, gyakorlatokat alakítunk ki, rögzítünk és építünk egymásra. Miután egy meghatározott feladatot elvárásunknak megfelelően hajt végre a kutya, akkor vezetjük be ezen feladat vonatkozásában a tréning helyszínének változtatását. Régi és örök érvényű szabály, hogy egy képzés során mindig csak egy dolgot (feladat, hely, idő, stb.) változtassunk, illetve hozzunk be a rendszerbe.

A kutyakiképzés során meg kell oldani a két különböző faj nyelvi különbözőségeiből adódó problémákat. A sikeres képzéshez nem elég különféle képzési technikákat ismerni, meg kell értenünk a kutyát és meg kell magunkat értetni vele. A kutya reakcióit, az általa adott apró jeleket, jelzéseket csak alapos megfigyelés során tudjuk megtanulni, és nem feltétlenül fog minden kutya ugyanolyan jelzéseket közvetíteni felénk hasonló szituációban.

Célszerű olyan tervet felépíteni, amiben a kutya viselkedésére egyértelműen reagálunk. A reakcióink lehetnek semlegesek, pozitívak vagy negatívak, ezt ne a tanulásra vagy tapasztalásra értelmezzük, hanem sokkal egyszerűbben, a semleges reakcióink esetén nem teszünk semmit, a pozitív reakcióink esetén hozzáadunk valamit, a negatív reakciónál eltávolítunk valamit a rendszerből. Ez a valami lehet megerősítés vagy büntetés. Ezt összegezve a jutalom és a büntetés is a képzési rendszer része lehet pozitív és negatív előjellel egyaránt.

A tanulási elmélet szempontjából, a megerősítés ellentéte nem a büntetés, hanem a megerősítés hiánya, a büntetés ellentéte pedig a büntetés hiánya. A kutya számára jutalom lehet egy kedves szó vagy simogatás is, de a kutyatartók és a trénerek egy része csak a jutalomfalatot, a harapó- vagy apportjátékokat sorolják ide. A jó jutalmat mindig az adott kutya szellemi és testi érettsége és a végrehajtani kívánt feladat, valamint annak a képzettségi foka határozza meg. Ugyanazon feladatok végrehajtására sem lehet minden kutyára ugyanazt a sablont alkalmazni. Ahhoz, hogy ezeket eredményesen tudjuk alkalmazni, ismernünk kell az adott kutyát, a szükségleteit, a motivációját is. A motiváció az a folyamat, amely beindítja, irányítja és fenn is tartja a célorientált viselkedési mintázatokat, tulajdonképpen az egész képzési folyamat működtetője.

Ha ebben a rendszerben mi magunk következetesen járunk el és a képzésünk alatt lévő kutyát olyan feladatok végrehajtása elé állítjuk, melyeket az adott állapotában képes eredményesen megoldani, akkor gyorsan megérti, hogy mit várunk el tőle, hiszen neki is van választási lehetősége az adott szituációban. Ellenben, ha a jutalmazási/büntetési rendszert nem következetesen alkalmazzuk, az összezavarja a kutyát és frusztrációhoz vezet.

Ideális esetben a kutyánkkal jó a kapcsolatunk, szeret a társaságunkban lenni, felszabadult, ami kreatív viselkedési mintákat eredményez, ezzel megadva számunkra a lehetőséget, hogy azt jutalmazzuk, ami nekünk kívánatos és ő maga is aktív résztvevő bármilyen képzési ágazatban.

Ilyen körülmények esetén a képzési folyamat mindkettőnk számára szórakoztató. Gyors és látványos eredményeket érhetünk el, amit a következő részben a szimatmunka rejtelmein keresztül mutatok be.   

Izsányi Tibor kynológus

+36-20-333-2699, Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61568082609070