Az ember legjobb barátja, társunk a kutya – cikksorozat 4. rész: A kutya szimatmunkája
Gondolhatnánk, hogy a kutyák szimat-munkára történő kiképzése során a cél, azaz hogy mit, miért és hogyan keres a kutya, egyértelmű. Ez az elhamarkodott megállapítás azonnal cáfolható is, mert ha tanulmányozzuk akár a témával foglalkozó történelmi, akár tudományos publikációkat, akkor helyénvalóbb az a kijelentés, hogy sok mindent tudunk már a témában, sok mindent máshogy gondolunk helyesnek, mint korábban és sok mindenre még ma sem tudunk magyarázatot adni teljes bizonyossággal.
Napjainkban a szaglás vizsgálatának témaköre aktívan kutatott téma világszerte. Az eredmények publikálását leszámítva azonban a terjedelmes kutyás szakirodalomban a szimatmunka témaköre méltatlanul mellőzésre került, ami azért is érdekes lehet, mert a kutyák alkalmazásának ezen szakterülete a mai napig nem helyettesíthető semmilyen más módon.
Lényeges különbség az ember és a kutya külvilágról alkotott képéről, hogy míg az ember elsődleges érzékszerve a szeme, addig a kutyánál ezt a szerepet az orr látja el, ezért az embert a mikrozmatikus, a kutyát a makrozmatikus élőlények közé soroljuk. Egy átlagos kutya szaglóhagymája körülbelül az agya 35%-a, az embernél ez csak 5%. Egy átlagos kutya szaglóhámjának felülete meghaladja a 7 m2-t, melyen kb. 220 millió szaglóreceptor helyezkedik el – összehasonlításképpen az emberé nem éri el a 0,5 m2-t és csak kb. 5 millió szaglóreceptorral rendelkezik.
Jelentős eltérés mutatkozhat szaglás tekintetében a különböző kutya fajták szaglási képessége között, például, hogy a különböző fajtákat különböző célokra tenyésztették ki, és ezért a szaglószervnek helyet adó fej-, illetve orrformájuk is másként alakult. A kutya szaglásának érzékenysége részben genetikailag kódolt, öröklött tulajdonság, de funkcionális használata célirányos képzéssel fejleszthető.
Mivel a kutyák élő szervezetként léteznek, számos tényező befolyásolhatja az aktuális teljesítményüket, a teljesség igénye nélkül beleértve az egészségi-, a fizikai, a mentális állapotukat, életmódjukat, ivarzási ciklusukat. A szaglási képesség csökkenhet a kutya életkorának előrehaladtával, de olyan betegségek (sérülés, fertőzés, daganat stb.) esetén is, melyek a levegő szabad áramlását gátolják az orrban.
A szaglási képességére jelentős hatást gyakorolnak bizonyos környezeti tényezők, melyek megléte vagy hiánya nagymértékben befolyásolja a folyamatot. Ilyenek lehetnek például a páratartalom és a hőmérséklet. A páratartalom bizonyos fokú emelkedése a szagintenzitás emelkedése miatt növeli a szaglás hatékonyságát, de a túlzott páratartalom (pl. heves eső) már káros lehet. A hőmérséklet emelkedésével vagy a kutya túlzott aktivitásával víz utánpótlás nélkül csökken az enzimkiválasztás, az orrnyálkahártya nedvessége, ami ugyancsak csökkentheti a szaglás hatékonyságát.
Szimatmunka során a kutyák egy meghatározott szagot, illetve szagkombinációt keresnek, melyet elkülönítenek a keresési környezet minden más szagától. Munkájuk azon rendező elv mentén két részre választhatóak, miszerint:
- az általuk keresett szagok minőségükben állandónak tekinthetőek, mint például a szarvasgomba-kereső kutyák, vagy
- a keresett szag-kombináció minden alkalommal új és a munka minden esetben a célszag megismerésével kezdődik, mint például a nyomkövető kutyák esetében, akik minden alkalommal más ember vagy állat szagát keresik, követik.
Mivel a szimatmunka alapjában véve a fizikai és a szellemi tevékenység fúziója, ezért a professzionális alkalmazások mellett ideális megoldás lehet a családi kutyák energiájának levezetésére is. A következő részekben a nyomkövető-, majd a kereső kutyák kiképzését és alkalmazási lehetőségeit mutatom be.
Izsányi Tibor kynológus
+36-20-333-2699, Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61568082609070
