2025-ben április 28 és május 5 között tartja a Múzeumi Országos Módszertani Központ (MOKK)) a KÖZÖSSÉGEK HETE rendezvénysorozatot országszerte. Ez a hét mindig magába foglal egy májusi ünnepet is, így idén a május 1-jét és az Anyák napját is. Egy szűkebb, vagy tágabb közösség ünneplése fontos, rendhagyó és emlékezetes alkalom, ahol a csoport minden tagja megerősíti a maga identitástudatát is.
A tavasz és a természet kiteljesedésének több mérföldköve is van a magyar néphagyományban, így a szentendrei Skanzen programjainak sorában is. A május elseje mindig is nagy hangsúlyt kapott, több okból kifolyólag is:
A ’80-as évek Flórián-napjai (május 4.) az új tűz kötéllel és kovakővel történő hagyományos meggyújtásának fölelevenítése mellett, a „tüzes” mestereket összetoborozta, így a tűzoltókat is. Emlékezetes és hagyományteremtő volt az az összefogás, ahogy a környező települések akkori tűzoltó egyletei (9 helyről) hónapokon keresztül készültek a Skanzenben tartott megmérettetésre, ahol hagyományos tűzoltó fecskendőkkel kellett különféle látványos, izgalmas és egyben mulatságos gyakorlatokat végrehajtaniuk a látogatók csodálatától övezve. Ilyenkor felvonultak a csapatok – a Skanzen ifjú munkatársai is (a Tűzoltó Múzeumtól kölcsönzött) hagyományos tűzoltó egyenruhát öltöttek, és a Szentendrei Tűzoltó Zenekar muzsikájára felvonultak a Nagyrétre, ahol a verseny zajlott. Az összetartozást, a vitalitást, a jövőbe vetett hitet ilyenkor híven tükrözte a felállított májusfa is, ami röpködő szalagjaival a tüzet is jelképezte.
Májustól – amit a népnyelv pünkösd havaként emleget –, az egész természet zöldbe borul. A zöld ágakkal feldíszített kerítések, kapuk, templomok a megújhodás üzenetét hordozták valaha is. A májusfaállítás szokása különféle változatokban jelenik meg hazánk tájain.
Csíkban például – ahonnan a még folyamatosan épülő Erdélyi falu tájegységben is vannak és lesznek épületek -, a legények zöld ágakat (fenyő / rozmaring / bodza) hordoztak végig a falu utcáin, hogy házról házra járva köszöntsék a tavaszt és hívogassák a nyarat. Az udvarlás egyik kifejezője is a májusfa volt, amikor a lány kapujába állított többnyire nyírfa messziről hirdette a közösségnek, hogy ott eladósorban lévő lány lakik, akinek valaki udvarol.
1999 óta 2017-ig minden évben május 1-jén tartotta a Skanzen az Alkotónapot, ami mindig egy pályázat záró rendezvénye, díjkiosztója is volt egyben. Az irodalom, a képzőművészet és a néprajz hármas útjának találkozópontja volt ez a nagyrendezvény. Az adott tematikához kapcsolódó szituációkban szintén állítottak mindig májusfát is. Néhány példa:
2001. Az öt őselem címűn – és az azokat szimbolizáló színes szalagok: a víz-kék, a tűz-piros, a levegő-fehér, a föld-barna, és a fa-zöld – a májusfán, mint életfán hirdették, minden összefügg. Ekkor a különféle kézműves helyszíneken az öt őselem valamelyikét szimbolizáló színes szalagot kapott, aki elkészített egy kapcsolódó tárgyat. Ahol több szálon kötődött a foglalkozás az őselemekhez, ott annyi féle szalagot kaptak az alkotók, majd a Kisalföld tájegység közepén felállított májusfát közösen díszítették fel. A repdeső szalagok messziről hirdették, hogy melyik őselemmel hányan foglalkoztak.
2011. Tükör-kép című Alkotónapon a Lajta Néptánc Egyesület tagjai Mosonmagyaróvárról – akik a nagyobb ünnepeken rendszeresen belakják már három évtizede a Kisalföld tájegységet, mintha haza jönnének -, fölidézték a vidékükön is honos „májfaállítás” szokását. A legények énekszóval a vállukon vitték a Bogyoszlói kapuhoz a feldíszített nyolc méteres májfát, ahol egy legényest is eljártak, majd a lányokkal táncra perdülve szereztek örömöt a szokást már alig ismerő látogatóknak is.
A 2012. Mozdulj rá! – és a 2013. Kerekező Alkotónapokon a Tatárszentgyörgyön akkor még működő Stípa Egyesület tagjai a mozgalmas és „gördülékeny” életképek mellett valós élménnyé tették mindenki számára a májusfaállítás szokását is, miközben kilenc lóvontatta kocsifajtát vonultattak fel a nap folyamán jelmezes szereplőikkel, megutaztatva a kíváncsiakat is. Mindez nem tudott volna megvalósulni, ha nincs egy összetartó és lelkes, vállalkozó szellemű közösség a háttérben.
