Az ember legjobb barátja, társunk a kutya – cikksorozat 5. rész: A nyomkövetés
A kutyák nyomkövetésre történő alkalmazása világszerte elterjedt módszer és a tudomány jelenlegi állása szerint az is marad. A nyomkövető kutyák alkalmazásával van lehetőségünk például egy meghatározott személy személyi szaga alapján történő felkutatására. A szaglást felhasználva minden kutya képes nyomkövetésre, követi a számára érdekesnek vagy fontosnak tűnő szagokat. Egy ismeretlen személy szaga azonban nagy valószínűséggel közömbös lesz számára és magától nem követné azt, így az a mi feladatunk, hogy ebben megfelelő motivációval érdekeltté tegyük. Célunk a nyomkövető kutya kiképzésekor, hogy a környezeti szagok közül ne önállóan válasszon egy számára kedveset, hanem azt kövesse, amit mi meghatározunk neki.
A környezetünkben szinte mindennek, mindenkinek van szaga, melyet a kutyáink és mi emberek is folyamatosan érzünk. Ezen szagok nagy része egészen addig semleges a kutya számára, amíg nem kerülnek valamilyen regisztrációba és nem kapcsolódik hozzájuk emlék, pl. játék, élelem, veszély, és ennek hatására dönthetnek az adott helyzetben. A képzések során a meghatározott szagot, szagokat és az ehhez tartozó viselkedési mintázatot a kutya számára kellemes élménnyel társítjuk.
Azt, hogy a kutyák képesek kiválasztani és követni egy meghatározott ember szagát, már évtizedekkel ezelőtt bizonyításra került. Ez a kutya adottságai mellett annak köszönhető, hogy minden embernek kizárólagosan rá jellemző egyedi szaga van, ami alapján azonosítható, akárcsak az ujjlenyomat esetében. A személyi szag részben genetikailag determinált, de összetételét emellett jelentősen befolyásolja az adott környezet járulékos szagai, mint például a lakó- és munkakörnyezet, az étkezés, az illatszerek, különböző élvezeti cikkek szaga.
A személyi szag, mint egy felhő, folyamatosan jelen van az ember körül, illetve azt hátrahagyva a levegőben lebeg, és megtapad a környezet különböző tárgyain, így a talajon is. A levegőben lévő részecskéket a szél viszonylag nagy távolságra sodorhatja a keletkezés helyétől, ezért kutyánkat célszerűbb már a talajon lévő szag keresésére képezni. Természetesen a talajon lévő szag is nagyon sérülékeny. A szag megmaradása, érzékelhetősége szempontjából itt már inkább a talaj felületének, a hőmérsékletnek és a páratartalomnak van nagyobb jelentősége. Szagmegkötés szempontjából ideális a porózus felület, 10-15 Celsius fok körüli hőmérséklet és a magas páratartalom, illetve gyenge csapadék. A kutya munkáját befolyásolja, hogy a keresett szag mennyire keveredett, „szennyeződött” egyéb szagokkal.
A képzés során a kutyával azt kell megértetni, hogy a meghatározott személyi szagon belül fog találni valami számára kedvező dolgot. Első lépésben a szagnyomot hátrahagyó személy egy jól körül határolható területen huzamosabb ideig tartózkodik, ezért itt nagyobb mennyiségben lesznek találhatóak a tőle származó szag részecskék (szagkatlan). Megfelelő jutalmazási rendszer kialakításával a kutya gyorsan megérti, hogy neki ebben a koncentrált szaggal borított területen kell maradnia, mert csak ott talál majd valamit, amiért jutalmazásra kerül. A kutya képzettségének előrehaladásával ebből a katlanból indulnak majd ki a nyomvonalak is, amelyeken ugyanez az elv érvényesül: ha a kutya a szagnyomon belül marad, azt követi, akkor találni fog valamit, ami jutalom értékű lesz számára. A szagkatlan alapos vizsgálatával vezetjük rá a kutyát az alapos szagfelvételre, ami a későbbiekben elengedhetetlen lesz az eredményes nyomkövetéshez. Célszerű a képzéseket minél változatosabban beállítani, hogy a kutya ne egy sémába szokjon bele, igaz ez a helyszínre, a nyom hosszára és formájára is.
A képzés és az éles munka során is gyakran előfordul, hogy nem várt zavaró tényező elvonja a kutya figyelmét. Minden ilyen szituációra nem tudjuk felkészíteni a kutyát, de a leggyakoribb esetek tréningbe iktatásával felismerjük és kezelni tudjuk ezeket a helyzeteket. Akkor járunk el helyesen, ha időben észleljük a problémát és ugyancsak időben reagálni is tudunk rá. Ehhez ismernünk kell a kutya jelzéseit, ne várjuk meg azt, amikor a nyomkövetésből teljesen kizökkenve valami más dologra, például egy menekülő macskára fókuszál. Ha ez megtörténik, akkor már nem a nyomkövetés végrehajtását korrigáljuk, hanem az új viselkedését, a példánál maradva a macska irányába mutatott viselkedést, és szélsőséges esetben már vissza sem tudjuk zökkenteni a szimat munkába. A tiltást, durvább beavatkozást akár pórázzal, vagy bármi más eszközzel helytelen eljárásnak tartom, mert azt a kutya félreértelmezheti és a nem kívánt viselkedés helyett a nyomkövetéssel kapcsolja össze. A közömbös viselkedés kialakítását állatok vagy bármi általunk meghatározott dolog iránt külön tréning során végezzük el, és ezt követően ezeket a zavaró ingereket már célirányosan építsük be nyomkövetési tréningekbe is.
Tudományos vizsgálat igazolja, hogy a nyomkövető kutyák munkája három periódusra osztható: a nyom felkutatására, az irány meghatározására és a nyom követésére. Az első fázisban viszonylag sokat és gyorsan mozognak, két légzés között kb. tíz-húsz szimatolást végeznek. A második fázisban döntést kell hozniuk, ami miatt csökken a mozgás intenzitása és nő a szimatolási periódus hossza. A két fázis elhatárolása szemmel érzékelhető, mert a kutyák pillanatnyi megállással jelzik azt. A döntés meghozatala után a harmadik, a nyom követésének szakaszában értelemszerűen a mozgás aktívvá válik és a szimatolás gyakorisága hasonló, mint az első fázisban.
A nyomkövetés során törekedjünk a kutya önállóságára. Számunkra ismert nyomok kidolgozásában se befolyásoljuk a munkáját, ezekben a tréningekben a mi feladatunk az, hogy megismerjük a kutya jelzéseit egy-egy szituációban, például, hogy viselkedik akkor, ha elveszítette a nyomot.
A nyomkövetés mellett a légszimatos kereső munka a másik nagy kategória a kutyák szimatmunkájában, amiről a következő részben olvashatnak.
Izsányi Tibor kynológus
+36-20-333-2699, Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61568082609070
